Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
630 Társadalmi csoportok a középkori Budán Fügedi végül eredményeit a kővetkező szavakkal foglalja össze: „kezdetben nálunk is a latinul institornak, németül kr am érnék nevezett szatócsokat nevezték apothecariusnak, boltjukat pedig apothecának. A XIV. század folyamán talán nálunk is megindul olyan fejlődés, amelynek folyamán a szatócsok soraiból a szó szorosabb értelmében vett apothecariusok kiváltak. Ezt a fejlődést talán a városok is előmozdították (Buda). Ezek a specializálódott apothecariusok sem voltak azonban a mai értelemben vett »gyógyszerészek«, hanem olyan vegyeskereskedők, akiknek »főprofiljuk« a gyógyszerek és fűszerek eladása volt, mellékesen azonban még más cikkeket is tartottak.”65 Fügedi érvelését alátámasztják a legújabb középlatin szótár adatai is. Elsődleges jelentése az apothecariusnak: „mercator (fere aromaticorum vei medicamentorum) - (Gewürz-) Händler, Apotheker.”66 Ezzel szemben a korabeli magyar „patika”, illetve „patikáros” szavak jelentésére a Magyar Nyelvtörténeti Szótárban olvasható adatok inkább a maihoz közelebb álló jelentést engednek feltételezni (lásd például a Czech-kódexet (1513): „O mennyey orwossagoknak nomos patykaya”; illetve: a Döbrentei-kódexet (1508): „mikenth patikaros gartot kedves illato kenetek”.67) Budán adataink szerint a patikárosok annyiban valóban gyógyszerészek voltak, amennyiben csak ők állíthattak elő és adhattak el gyógyszert, ez a tevékenységük azonban még korszakunkban sem volt egyetlen feladatuk. A 15. század első évtizedeiből származó budai jogkönyvnek az eddigi szakirodalomban is mindenki által idézett és felhasznált 102. és 298. cikkelyei is ezt bizonyítják. Ez a rendelkezés ugyanis a patikárusoknak csak a gyógyszerek esetében engedi meg az éjjeli és nappali árusítást. Üzletüket különben még vasár- és ünnepnap is nyitva tarthatták, de csak a vesperásra szóló harangszó után.68 Mit árulhattak azonban munkanapokon és az ünnepnapok engedélyezett szakaszában, nyitott üzlethelyiségben? A rendelkezés csak azt mondja: „egyedül azt, ami régóta az apotékához tartozik.” Rőffel mért árut eladniuk tilos, azaz a várost irányító posztókereskedők üzletágába nem kapcsolódhattak bele, nem lehettek vetélytársaik. Nyilvánvaló a szövegből, hogy az „apotékához tartozás” a bővebb fogalom, és a gyógyszer, amely ugyan szintén oda tartozik, a szűkebb.69 Bizonyára mindazokat a fűszer-, ásványstb. féléket, amelyekből gyógyszert is készítettek, akkor is patikában lehetett vásárolni, ha más célokra használták fel őket. Egy feltehetően 15. századbeli bécsi gyógyszer-ármaximáló szabályzatban (tehát nem a tágabb értelemben vett patikaárukról van szó!) például a különféle szirupok, laxatívák, pilulák, illatszerek, kenőcsök, flastromok, olajok, párlatok mellett növények, mégpedig a gyógyszemövények mellett majoránna, ibolya, gyökerek; köztük: petrezselyem, spárga, magok; köztük: dinnye, tök stb. szerepel a „gyógyszerek” közt.70 A korszakunknál későbbi, 16-17. századi magyarországi forrásanyag alapján sem sorolhatjuk az „apotékához tartozó” árukat minden további nélkül a gyógyszerekhez. Joggal írhatta ennek a korszaknak kiváló ismerője, Takáts Sándor: „A régiek minden oly dolgot, amit a boltban (vagyis patikában) vásároltak, patikaszerszám névvel neveztek. Ezzel a patikaszerek vagy patikaszerszámok azonban távolról sem voltak gyógyszerek [...] Szövetek, házi cikkek és gyógyszerek voltak a rendes áruk.” „A régi patika szót a gyógyszertárral összetévesztenünk nem szabad [...]. 65 Uo. 46. p. 66 Mittellateinisches Wörterbuch 768-770. p. Az idézet: 770. hasáb. 67 Szarvas—Simonyi 1890-93. II. 1247. p. 68 MOLLAY 1959. 99., 158. p.; Ernyey 1940. 12. skk. a szöveget kissé félreértette. 69 Hozzánk hasonlóan értelmezik a szöveget FÜGEDI 1959. 45—46. p., valamint GÁRDONYI 1936. 85. p. Ez utóbbi azonban tévesen a boltosokkal, azaz selyemkereskedőkkel is azonosítja a patikárusokat. 70 CHMEL 1838. II. 393^101. p.
