Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán... 629 Budai borbélyok bortermése (budai köbölben)5* Név 1505 1510 k. János 405 160 István 335 108 János (másik) 306 177 Miklós 155 16 Bálint 70 38 Albert 24 30 Péter — 85 Összesen 1295 614 Megjegyezzük, hogy 1510 körül általában jóval rosszabb termést szüreteltek Budán, mint öt évvel korábban. Átlagban tehát egy borbély 215,8, illetve 87,7 köböl bort termelt. (A budai köböl 8,484 liter űrtartalmú.)58 59 Velük összehasonlítva a fúrdősök bortermése jóval alacsonyabb, és ebből már alacsonyabb gazdasági helyzetükre is következtethetünk. 1505-ben három fiirdős — Pesthy Bálint, Fürdös György és László-össztermése 193, 1510 körül Bálinté és Lászlóé összesen 32,5 köböl volt. Az előbbi, 1505-ös tizedlajstromban is mindössze egy, László szüretelt több mint 100 köbölt: 142-t. Érthető is ez, hiszen a fürdők általában nem egyes polgárok, hanem egyházi testületek vagy a király birtokában voltak. A fürdős, szemben az önálló borbéllyal, csupán alkalmazottként, esetleg bérlőként vezette a fürdőt.60 Sokkal jelentősebb szerepet játszottak azonban ezeknél a gyógyszerészek, akkor is az orvosok után legfontosabb egészségügyi foglalkozási ágnak képviselői. A gyógyszerészek, apothecariusok, korábbi magyar nevükön patikárusok61 egészségügyi foglalkozási jellege azonban vitatott.62 Újabban Fügedi Erik egy kisebb tanulmánynak is beillő alapos jegyzetet szentelt az apothecarius-kérdésnek.63 Hatalmas történeti és szótári anyagot feldolgozva a következő eredményekhez jutott. A középkorban az „apotheca” szó eredetileg mindenféle raktárát jelentett: a magtártól a könyvtárig, később árusítóbódét. Majd a kifejezés értelme leszűkült: ahogy v. Below német történész írja,64 olyan elárusítóhelyet neveztek apothecának, amelyben főként fűszereket, hüvelyeseket és gyógyszeranyagokat, ezeken kívül cukrászati dolgokat, viaszt, salétromot, de papírt és selyemszöveteket is árultak. (Még látni fogjuk, hogy korszakunkban Budán hasonló volt a helyzet.) Csak későn válik a gyógyszerkészítés és -árulás fő feladattá. 58 Ld. az 54. j-ben idézett tizedlajstromokat. 59 LEDERER 1923-24. 317. p. A borbélyokra, sebészekre stb. a korabeli Erdélyben Id. PASCU 1954. 221-224. p. 60 Vö. Kubinyi 1964b. 140-141., 159-162. p. 61 Ezt mutatják az 54. j-ben idézett tizedlajstromok. Vö. Szarvas-Simonyi 1890-93. II. 1247. p. 62 Vö. Ernyey gyógyszerésztörténeti szempontból kissé apologetikus fzükönyvével: Ernyey 1940. különösen 12-16 . p 63 FÜGEDI 1959. 44. p. 30. j. 64 Uo. szó szerint idézve.
