Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez
A Pemfflingerek Becsben és Budán 751 követ apja - vagy a sógora, avagy - ez valószínűbb - Hans Pemfflinger apósa volt. így Pemfflinger fiai ténylegesen Hans Schneidpöck unokaöccsei voltak. Sigmund Schneidpöck szintén ahhoz a körhöz tartozott, amely a kincstartó Nagylucseihez fűződő kapcsolatai révén kapott szerepet a Mátyás király által elfoglalt Ausztriában. Csak éppenséggel nem a magyar főváros polgára, hanem valószínűleg egy Ausztriából Magyarországra menekült nemes volt. Ha hitelt adhatunk Bucelinusnak, akkor családja az ausztriai Schneidpach településről származott. Wolfgang Schneidpöck von Schneidpach zu Trautmannsdorf Margarete von Haselbachot vette feleségül: Ebből a házasságból született Sigmund. Felesége, Apollonia révén, aki Sigmund Grasser és Barbara von Eytzing lánya volt, rokonságba került a befolyásos Eytzingekkel. Hans ebből a házasságból származik.80 Sigmund Magyarországra ment, ahol a kincstartó, Nagylucsei pénzügyi hivatalnoka és alárendeltje lett. 1482-1485 között pozsonyi harmincados volt.81 Nem sokkal Bécs bevétele után a király és kincstárnoka a megbízható osztrákot Bécsbe vitte. 1486. február 16-án már a király hofrichter und innhaber derpurkh hie-nek nevezik.82 1490. július 7-én „herr Sigmund Snaidpekh” még illetékes Zápolyai István magyar nádor távollétekor egy férfi ügyében, akit a bécsi várban tartanak fogva.83 A király az adószedésbe is bevonja.84 85 Fia, Hans az elhunyt Mátyás király udvarmesterének fiaként 1490 tavaszi félévére beiratkozott a bécsi egyetemre.83 Bár nem volt udvarmester, mégis fontos szerepet játszhatott Bécsben és Ausztriában. Sigmund Schneidpöck valószínűleg 1490-ben Magyarországra menekült, ahol II. Ulászló király szolgálatába állt. Az uralkodó 1495-ben Miksa királyhoz küldte Schneidpöcköt,86 és ez a követség adott lehetőséget neki arra, hogy kibéküljön az osztrák tartományi herceggel. Addig azonban Magyarországon maradt és tovább dolgozott a kincstárnál. 1494-ben a püspöki szék megiiresedése idején a győri egyházmegye bevételeit kezelte a kincstár számára, és egyúttal Győr vármegye főispánja 80 BUCELINUS 1655-78. III. 208. p., 382. p.; Spener 1680. 524. p. Ezzel szemben viszont érdekes, hogy Hans Schneidpöcköt V. Károly császár, és Ferdinand herceg egy levélváltásban időnként Saupinguernek, ill. Saupinquernek nevezi. A családi levelezéseket 1526-ig Wilhelm Bauer dolgozta fel. Ld. Korrespondenz Ferdinands I. I. 108. p. (62. sz.); 144. p. (73. sz.). Tehát ezen megnevezés alapján feltételezhetjük, hogy a Schneidpöckök a München melletti Schwabingból származtak. Ezt az ellentmondást Bucelinus és ezen adat között nem tudom Budapesten feloldani. 81 1482. november 2. Mátyás király megparancsolja „tibifideli nostro Nobili Sigismundo Snapek Tricesimatori"... Teleki 1852-63. XII. 231. p. (617. sz.); 1484: Pozsony v. It. oki. 3827. sz. [MOL DF 240670.]; 1485. június 4.: uo. 3834. sz. [jelenlegi jelzete: 2047.; MOL DF 240672.]); Mátyás Leamvar várát Hainburg mellett elzálogosította „egregio Sigismundo Snaidpeckh tricesimatori nostro Posoniensi”. HHStA AUR [Rep. 1—211.; MÓL DF 258166 ] 1484. október 31. 82 QuGSt Wien II/3. 5092. sz. 83 Uo. 5354. sz. Ld. még uo. 5249. sz. 84 1487. szeptember 11. Mátyás által ,, Haussen Tartzay vnd Sigmunden Snaitpeken vnnsern einnemern des Guide ins so vns diss gegenwurtigs Lesens von ainem iglichen Dreiling Weins gegeben werden ", Stadtarchiv Wiener Neustadt Serin. IV. Nr. 12. [MOL DF 286421.] Tarczay a király bécsújhelyi várnagya volt, uo. Serin. ENr. 137.; Serin. XIX. Nr, 62 [MÓL DF 286451] Később az erdélyi sókamara ispánja lett. (1496: Bártfa v. It. oki. 3283. sz. [MÓL DF 216068.]); Kassai harmincad vámszedő (1501: MÓL DL 21026.); Máramaros sóispánja (1501: Bártfa v. lt. oki. 3589. sz. [MÓL DF 216746.]); mint Erdély székely grófja 1504-ben lett először tagja a főúri rendnek. (Uott, 3806. sz. [MÓL DF 215856 ] mindig csak egy adatot idéztem.) Snaitpeckröl ld. még fent, 41. j. 85 „ Dom. Joannes Snaytpeckfllius Sigismundi Snaytpeck magistri curie quondam Mathie regis Vngarie ", Matrikel II. (11. j ), 212. A „Natio Australium”-ba anyakönyveztette magát. Ez csupán azért érdekes, mert ugyanakkor a magyar nemzetbe is fölvétette magát. A scolares nobdium statum tenenles infra barones között szerepel. SCHRAUF 1902. 59. p. 86 ENGEL 1797-98 I. 151., 153. p.
