Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
546 Társadalmi csoportok a középkori Budán vette feleségül. Az özvegyen maradt Katalin asszonyt szintén özvegy édesanyja képviseli. Erre azért volt szükség, mert a Szabó család ekkor eladta a Szent Péter külvárosban, a Pap utcán fekvő házát. A családtagok nem ismeretlenek forrásainkban. 1505-ben például Szabó Imre fia János deáknak 353 köböl bora termett. 1510-ben ugyanott, ahol öt évvel korábban neki volt szőlője, 209 köböl bort szüreteltek Arnold Györgynek. Neve mellé - bár később áthúzták - odaírták, hogy Csatornás, és így majdnem biztos, hogy a Szabó-féle szőlőt ekkor a vő neve alatt vették fel az összeírok. Csatornás háza különben szintén az Olasz utcában állott (tehát lehet, hogy a régi Szabó-féle ház), és jelentős épület lehetett, mert három szőlőtulajdonost írtak össze (Ispán Boldizsár, Mente János, Sárga Gergely), akik a Csatornás házában laktak. Szabó családjából úgy látszik, senki sem viselt tanácstagi méltóságot, egyik veje iparos volt, a másik veje és vagyona alapján mégis feltétlenül a patriciátushoz számítható. Gábriel György, Kassa egyik legtekintélyesebb kereskedője több ízben városi főbíró szőlő- és földbirtokos volt. Már régebben voltak budai kapcsolatai. Bizonyára első feleségétől, az 1490-ben említett Zsófiától született János nevű fia és az a lánya, aki 1503-ban egy bizonyos Ferenc felesége Budáról. Szabó Ilonát nem sokkal halála, 1509 előtt vehette feleségül. Úgy látszik, hirtelenül halt meg, mert halála üzleteiben nagy zavart okozott. Számos hitelező jelentkezett, de ugyanakkor behajtandó kinnlevőségei is maradtak. Özvegyének, Ilona asszonynak és fiának, Jánosnak azután az ügyek rendezése több évébe került. Gábriel Györgynek Szabó Ilonától csak egy Katalin nevű leánya született, aki az 1517-es házeladás idején, úgy látszik, még kiskorú, azonban rövidesen mégis férjhez megy. 1518-ban már Kottha János budai polgár felesége. Anyja ekkor - nyilván a házasságkötés alkalmával - férjétől és apjától örökölt javait eltartás fejében átadja leányának és vejének. Bár Gábriel birtokai elsősorban bizonyára fiára, az Abaúj megyei nemescsalád ősére szállottak, Ilona asszony mégis hét Sáros és egy Abaúj megyei birtokrészt adhat át férje örökségéből vejének. A néhai Szabó Imre után viszont budai és kassai házak maradtak. Szabónak tehát magának is voltak kassai kapcsolatai, és vagyonát mutatja, hogy az előző évi házeladás ellenére még mindig többszörös budai háztulajdonos a család. A vő keresztnevét először János helyett Ferencnek írták le. Bizonyára az óbudai káptalan jegyzője jobban ismerte Kotta Ferencet, mint a fiatal Jánost. Ez a család spanyolországi, toledói, valószínűleg kikeresztelkedett zsidó volt. Először a művészi pályán működő Cotta Márton került Budára, akinek Mátyás 1488-ban művészi tevékenységét megjutalmazandó budai, Mindszent utcai házat adományozott. 1486-tól mutatható ki Budán, 1488-ig Beatrix királynétői összesen 1505 Ft 82 d-t vett fel. Persze nem biztos, hogy a királyné a művészt jutalmazta, ugyanis az is lehet, hogy a kereskedőtől vásárolt. Cotta ugyanis Mátyás halála után kizárólag kereskedőként érvényesült. A királyi udvarnak ad el árukat, bankátutalásokat végez, elsősorban a Velence és Magyarország közti államszerződések értelmében a magyar király számára fizetendő összegek elszámolásánál olvashatjuk nevét. Az 1504-ben kötött államszerződésbe név szerint beveszik Cotta Ferenccel, a velencei Antallal (Zuane della Seda) és Flarber Mátyással együtt. 1505-ben ő, 1508-ban felesége, 1512-ben leánya, egy ugyancsak spanyol származású kereskedő felesége Velencében végrendelkeznek. A végrendeletéből kiderül, hogy kereskedő társasága van (compagnia nostra), egyik társa a vele együtt már 1504-ben említett Ferenc, öccsének, Jánosnak a fia. Ferenc 1506-ban Budán adósa Jean de Gozonnak, és ugyanebben az évben említik budai Mindszent utcai házát, amelyet eszerint nyilván nagybátyjától örökölt. 1510-ben házában firenzei és budai polgárok tartózkodtak. Ugyanakkor Budán 123 köböl bora termett. 1512-ben olasz nevű megbízottjáról olvasunk, velencei bankátutalással kapcsolatban. Több adatunk nincs rá,
