Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
532 Társadalmi csoportok a középkori Budán déli, olasz kapcsolatait. Úgy látszik, 1500-ban a Buccari vásáron is megfordul, de kapcsolatban áll a velencei köztársasággal is. A városban prudens et circumspectus címmel illetve a legfontosabb patríciusi tiszteket tölti be: esküdt, 1503-ban budai főbíró, gondnoka a németek plébániatemplomának és a felhévízi Szent Lélek Kórháznak. Utoljára az 1505-ös bortizedlajstromban említik.111 Fia, János 1480-ban iratkozik be a bécsi egyetemre, de fokozatot úgy látszik, nem szerez. Már 1498-ban tanácstag, 1507 és 1523 között négy ízben budai bíró. Akárcsak apja, ó is vitricusa, templomgondnoka lesz a németek plébániatemplomának, de megválasztják a német patríciusok Krisztus teste céhe elöljárójának is. Felesége, Gailsam János özvegyének testvére 1516-ban halt meg, de nem tudjuk, hogy volt-e később más felesége is. Lehet, hogy valami rokonságban állt Tétémy Péter magyar származású bíróval is, hiszen Tétémy halála után annak fiával együtt említik. Második felesége Tétémy leány lett volna? Egy 1503-as adatból esetleg következtethetünk Erdély irányában folytatott kereskedelmére. 1523-as bírói éve után nincs több adat rá.11' Valószínűleg Mátyás fia és János öccse a bécsi egyetemre 1487-ben iratkozó Herber Péter, míg az ugyancsak a bécsi egyetemen, 1514-ben tanuló Herber János a városbíró János fia lehetett. Egyikre sincs később adatunk. Herber János fia volt azonban bizonyosan Sebestyén, aki 1530 körül igényt emelt a Gailsamok pozsonyi örökségére. Ez az utolsó adat a családra, tehát 1529-ben ők is elmenekültek Szapolyai elől, hogy azután eltűnjenek Nyugat-Magyarországon.113 A Forsterek és rokonaik (60. ábra) 1487-ben egy tekintélyes pozsonyi patrícius, Forster Wolfgang végrendelkezik. Fiai, Wolfgang és Hans gyámjául felesége mellett unokatestvérét, Forster György budai polgárt bízza meg, akinek elég széles körű jogkört biztosít. A végrendelet végrehajtójának ugyancsak Györgyöt és testvérét, Forster Lienhard gross-enzersdorfi polgárt jelöli. A család tehát három ágban, egy-egy ausztriai, pozsonyi és budai ágban virágzott. A budai Forster György tekintélyes patrícius. 1475-ben, Münzer János utolsó bírói évében tanácstag, majd Münzer halála után ő vette át a bírói széket. 1487-ig még háromszor töltötte be ezt a funkciót. A főváros egyik legtekintélyesebb kereskedője, aki kassai polgárokat is alkalmazott üzletében, ami arra utal, hogy a felvidéki (és lengyel!) kereskedelem iránt is érdeklődött. Háza a budai főtéren állott. 111 1476: BORSA 1943. 52. p; 1481: Kubinyi 1964c. 131-132. p.; 1482: Pozsony v. lt. oki. 2034. sz. [MOL DF 240659.]; 1486: QuGSt Wien 11/3. 5093. sz.; 1487: uo. 5230. sz.; Beatrix Okiratok 258. p.; 1488: MÓL DL 19436.; 1490: QuGSt Wien II/3. 5386. sz.; 1492: Beatrix Okiratok 302-304.; 1494-95: ENGEL 1797-98 1. 18., 33-34., 42^43., 104., 107., 109., 127., 172., 179. p.; 1494: Házi 1921^3.1/6. 135. p„ DL 20213.; 1500: Sanuto I. 183. p.; 1501: Észt. kpt. m. lt. Lad. 64. fase. 1. nr. 24. [MOL DF 238169.]; 1503: MÓL DL 46636.; 1504: FRAKNÓI 1877a. 17. p.; 1505: ld. fenn. 82. j.; 1515. néhai, ld. fenn 50. j. Megjegyezzük, hogy egyes adatokban keresztneve Máté. Bár elképzelhető lenne egy időben két Harber, Mátyás és Máté, mindkettő ötvös és királyi tisztviselő, azonban a személyek azonossága vitán felüli. Vö. még BALOGH 1966. 1. 568-569., 611. p., aki több személlyé bontja fel, véleményünk szerint indokolatlanul, az adatokat. 112 1480: Matrikel II. 176. p.; 1498: Pesty 1878. III. 123. p.; 1503: QuGSieb 1.381. p.; Budai bortizedjegyzék 1505.: Familiárisa Végh Mátyás a Tikermál szh.-en.; 1507: Észt. kápt. m. lt. Lad. 71. fase. 1. nr. 8. [MÓL DF 238294.]; 1508: MOL DL 21801.; Budai bortizedjegyzék 1510.: Csíkostó szh. (házában lakik Erdélyi Lukács). Ld. még rá fenn 103. j. és alább a Tétémyekről szóló alfejezetet. 113 1487: Matrikel II. 195. p.; SCHRAUF 1902. 136. p.; 1514: Matrikel II. 414. p. Ld. még fenn 103. j.
