Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - Egy nezsideri torony tulajdonosa: A budai Wolfgang Hiller (1548). Adalékok a 16. századi magyar hivatalnokréteg történetéhez
778 Arcok a középkori Budáról fővárosban éltek. A királyi törvényszékek előtt eljárást folytató felek természetesen jogi segítséget igényeltek.18 Ennek a hivatalnok rétegnek a tagjai jórészt literátus képzettséggel rendelkeztek. Azok esetében is, akiket többnyire a litteratus jelölés nélkül neveznek meg, bizonyítható egyéb források alapján, hogy mégis literátusok voltak. A litteratus megjelölés ugyanis foglalkozásra utalt, minthogy a literátust vagy keresztnevén, vagy azzal együtt még származási helye alapján nevezték meg. Azon családneveknél, amelyek nem a származásra utalnak, igen ritkán fordul elő a litteratus jelölés.19 A középkori Magyarország egyetlen hatósága, ahol literátusi képzettség nélkül karriert lehetett építeni, éppen a kincstár volt és az annak alárendelt szervek. Itt ugyanis mind több, főként fővárosi kereskedővel találkozunk, akik bár egy ideje pénzügyi hivatalt viseltek, emellett azonban saját üzletüket sem hanyagolták el.20 Ezeket a kereskedő rétegből kikerült pénzügyi tisztviselőket nevezi a kolozsvári Jakó professzor „gazdasági értelmiség”-nek, és hangsúlyozza képzettségük hasonlóságát a literátusokéval.21 A kancellária, a törvényszékek és a kincstár hivatalnokai között állandó cserélődést figyelhetünk meg. Sok olyan hivatalnoki karrierrel találkozunk, ahol az illető szinte valamennyi hivatalban dolgozott. Csak két példát említenénk. Szegedi Lukács literátus volt, pályafutását a kancellárián kezdte jegyzőként. Később a kincstárhoz került, ahol több évi munka után, 1492-1494 között kincstartó lett. Ekkoriban már püspök volt. Később a király egy királyi törvényszék elnökévé nevezte ki.22 A mohácsi csatában elesett esztergomi érseknek, Szálkái Lászlónak hasonló volt a pályafutása. Sárospatak mezővárosi iskolájában tanult és lett literátus. Pályafutását pénzügyi hivatalnokként kezdte, majd egymás után lett királyi titkár, kincstartó, kancellár és főkancellár.23 Ez a két rangos királyi hivatalnok nem volt született nemes. Szegedi polgári családból, Szálkái mezővárosból származott, mégis ugyanahhoz a réteghez tartoztak: a főváros értelmiségi rétegéhez, amely nagyrészt hivatalnokokból tevődött össze. Közép- és kisnemesek, polgári és paraszti származásúak éltek itt együtt. Kis részük tudott karriert befutni, a többiek alárendelt hivatalnokok maradtak, vagy ha klerikusok voltak, egy királytól kapott adománnyal vagy javadalommal távoztak szolgálatukból. Néhányan a főváros polgárai lettek, és a polgárság gyakran választott ilyen hivatalnokokat a tanács soraiba, akár bírónak is.24 Hiller tehát tagja lett ennek a fővárosi hivatalnok rétegnek, valószínűleg már a mohácsi csata előtt. Talán már akkor a királyné szolgálatában állt. Mint láttuk, utóbb az ő pozsonyi harmincad vámszedője lett. 1526 előtt ezt a tisztséget egy másik budai polgár, a kikeresztelkedett, zsidó származású Szerencsés Imre alkincstartó bírta zálogban. Szerencsés 1526-ban bekövetkezett halála után a zálogbirtok visszaszáll az özvegy Mária királyné kezére.25 A pozsonyi hivatal fíliái közé tartoztak mai burgenlandi települések is, így pl. maga Nezsider.26 Ferdinánd király később felügyelőket rendelt húga harmincad vámszedői mellé, sőt a harmincad egy ré18 19 20 21 22 23 24 25 26 KUBINYI 1968a. 221-223. p. Uo. 212-213. p. KUBINYI 1957. 33-34. p. Jakó 1967. 220. p. Kubinyi 1957. 31. p. Uo. 44. p., 105. j. és az ott idézett irodalom. Vö. Kubinyi 1966. 240. p. Ember 1958. 314. p. Ember 1960. 4. p.
