Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - Konrad Wann. Egy budai iskolamester pályája a 15. század második felében (Alfons Huberrel közösen)
768 Arcok a középkori Budáról hírére felfigyelt a passaui püspökség. (Bécs eredetileg a passaui egyházmegyéhez tartozott, és az a templom, ahol Wann rendszeresen prédikált, a „Passauer Hof ’ közelében állt, ahol a püspök képviselője lakott.) Még abban az évben III. Ulrich passaui püspök (1451-1479) hitszónoknak hívta meg évi 80 magyar aranyforint fizetésért Passauba. Ez nem jelentette azt, hogy Paul doktor elköltözött volna Bécsből. Több prédikációjából kiderül, hogy hosszabb időszakon át foglalta el helyét a passaui szószéken, majd visszament Bécsbe. Végleges átköltözése azzal állt kapcsolatban, hogy 1477-ben passaui székesegyházi kanonokságot foglalt el.21 Mivel polgári származásúak nehezen juthattak a passaui káptalanba, III. Frigyes császár Ulrich von Nussdorf püspök kérésére 1468. január 22-én Paul Wann hittudományi professzornak, testvérének Konrádnak és törvényes leszármazottainak címert adományozott, amely egy fél kerék felett fekete kakast ábrázol. Ez a címer több helyen is fennmaradt,22 így többek között a sírkövén is, ahol egy másik címer is látható, amely egy ferde, virágos ágat ábrázol. Ez a chebi von Schönstett nemesi család címere, akikről tudjuk, hogy Sigmund Wann-nal rokonságban álltak. Kanonoki kinevezése idejéről ellentétes adatok maradtak fenn. Van szerző, aki 1466-ban székesegyházi hitszónoknak, utána székesegyházi építőmesternek, 1475-ben pedig a passaui püspök bécsi officiálisának tudja, kanonokságát pedig 1472-re igazolja. Egy 1487-es oklevél szerint kétségkívül a székesegyház „magister fabricae”-je volt, így az ő feladatai közé tartoztak a székesegyház renoválási és berendezési ügyei, illetve ezek pénzügyi fedezete.23 Passauban politikai szerepet is játszott. 1479-ben Ulrich püspök halála után a császár Georg Hessler bíborost, egyik tanácsosát, akarta püspöki székre juttatni. A káptalan azonban György bajor herceg kancellárját, Friedrich Mauerkirchert választotta meg, ugyanis rossz néven vette, hogy III. Frigyes Bécsben püspökséget alapított, amelyet így elszakított Passautól. A háttérben természetesen az is érvényesült, hogy a császár és Bajorország között nem volt mindig felhőtlen a viszony. Mátyás király is azonnal felismerte a helyzetet, úgyhogy szövetséget kötött Mauerkircherrel.24 Wann ez utóbbi egyik fő párthíve volt, így a bajor-magyar párt oszlopos tagja, aki a szószéken és a nép között izgatott a császár jelöltje ellen. Bíboros lévén, Hessler mellett állt a pápa, így Wann eretnekség gyanújába keveredett, és egy pápai bíróság előtt kellett magát megvédenie. Megfosztották kanonokságától is, amelyet Hessler 1482-es halála és Mauerkircher győzelme után természetesen visszakapott.25 Hét évvel később meghalt Paul is, sírköve tanúsága szerint — amely kanonoki omátusban ábrázolja -, 1489. június 12-én halt meg Wann Paul mester, a szent teológia és a kánonjog doktora, a passaui egyház kanonokja, hitszónoka és építési felügyelője (magister fabricae).26 Wann tanulmányai révén és bécsi tanári tevékenységével számos barátot szerzett, akikkel haláláig levelezett. Számos osztrák és bajor kolostorral tartott fenn a jelek szerint szoros kapcsolatot, amit az általa írt vagy adományozott kéziratok és könyvek bizonyítanak.27 Különösen erős kötelékek fűzték Tegernseehez, amelynek apátját bécsi korszakából ismerte. Az ottani 21 Zacher 1928.20 p. skk.; Huber 1987. 66. p. 22 Chmel 1838^10. II. 538. p. ZACHER 1928. 12. p. HUBER 1987. 66-67. p. Dr. Wann 1473-ban pénzügyekben képviselte a passaui püspökséget III. Frigyes császárnál: SCHELS 1862. 341-350. p. 23 KlRCK 1922. 50. p. (kanonok), 217. p. (officialis), 259. p. (Sírfelirat, igaz, az évszám nyomdahibás.) 24 SCHELS 1862. 341-350. p.; NEHRING 1975. 115-127. p. 25 SCHELS 1862. 641-350. p. 26 Fényképe: HUBER 1987. 67. p. 27 Redlich 1931. 68-70. p„ a kéziratok jelzetével és provenienciájával, amelyeket át kellene még nézni életrajzi adatok szempontjából; Huber 1987. 80-81. p.
