Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
476 Társadalmi csoportok a középkori Budán Öccse, Péter vitte tovább a családot, de neki is csak leányai születtek. Ulving Margit egyik unokája, Hedvig, Berzeviczy Péterhez ment hozzá, aki 1419-33 között mint tárnokmester szintén betöltötte felesége nagybátyja egykor viselt tisztségét.157 Ulving ispán, mint említettük, utoljára az 1341-es tanácsban szerepelt, míg két évvel később még élt. Ennek ellenére az 1342-es tanácsban nevét hiába keressük, de helyette megtaláljuk „Ulving vejét”, Miklóst.158 Nyilvánvaló, hogy az idős és rövidesen meghalt Ulving maga helyett vejét választatta meg esküdtté. Ezek szerint leánya Dunajeci Péter halála után még egyszer férjhez ment, éspedig egy bizonyos Miklóshoz. Csak annyit tudunk róla, hogy szintén ispán, a királyné harmincadosa és bizalmasa, Cegléd zálogbirtokosa volt.159 Az oklevelek később már nem Nicolaus gener Wluinginak, hanem egyszerűen Nicolaus Wlvenginek nevezik, az após neve mintegy vezetéknév lett. Legalább négyszer választották esküdtnek. 1358-ban említik utoljára.160 Befolyását fia örökölte. 1362-ben Mihály „der Zieher” és Wülfing budai polgár fiai, Wulfing és Miklós kielégítést kapnak az osztrák hercegtől néhai Wülfing Nagel budai polgár ausztriai hagyatéka után. Az ügylet tanúja Chratzer Rudolf lovag.161 A nevet a német oklevélírók valószínűleg eltévesztették, mert az Ulving fiák rokonaikkal, a Dunajeciekkel közösen, majd egymás ellen is folytatott pereikben Ulving és László fordulnak elő mint „Ulvengi” Miklós fiai mind 1364-ben, mind pedig 1377-ben.162 Valószínűleg elhagyták - mint ahogy ez szokásos volt a többi budai patríciuscsaládnál is - a két testvér apjának nevét, és helyette a „Wulfing fia”, valójában családnevet alkalmazták, László nevét pedig összekeverték apjáéval. Hogy valójában II. Ulvingról és testvéréről volt szó 1362-ben, azt bizonyítja az egyébként ismeretlen Zieher Mihály említése is. Az előbb idézett 1377-es oklevél szerint ugyanis az időközben meghalt Zieher örököse II. Ulving volt.163 Igen valószínű, hogy ez a Zieher azonos azzal a Mihály „dictus Wulwengwi”-vel, aki 1359-ben mint a királynéi udvar „iuvenis”-e jár el.164 A Zieher melléknév, a Mihály keresztnév használata, továbbá az a tény, hogy ismeretlen módon a szenterzsébetfalvi Ulving-birtokon később a Tilmann-ágú Nadlerek örökjogon részbirtokosok, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy Ulving veje, Miklós ispán a Tilmannokhoz tartozott, és akkor a Nadlerek az Ulvingoknak is oldalági leszármazottaik. Miklós fia Ulving (II.) ispán a 14. század második felének kétségkívül legtekintélyesebb budai patríciusa. 1370-ben első esküdt, 1375 elején volt bírónak nevezik, majd az áprilisi tisztújításon bíróvá választják. Az ismeretlen időpontú, 1375 előtti bíróságon kívül az 1375, 1376, 1378, 1383, 1384 és 1385-ös tanácsi évben, tehát kimutathatóan hétszer volt a főváros bírája, valószínűleg azonban jóval többször.165 Szereplésének pikantériája, hogy ugyanakkor töltötte be a bírói tisztet, amikor saját féltestvére, anyjának egyik idősebb fia, Dunajeci János a tárnokmesterit, azaz az egyik testvér ítélete ellen jogorvoslatot a másik testvérnél kellett keresni! 157 1402-ben Péter leányai: Hedvig, (Berzeviczy) Henrik fia Péter felesége és Dorottya, a család utolsó sarjai. ZsO II/1. 1557. sz. Dorottya Csetneki Zsigmond felesége lehetett, vö. uo. 2613. sz. Berzeviczy tárnokmesterségére: FÜGEDI 1970. 9., 132. p. stb. 158 Ld. fenn, 113. j. 159 MÓL Dl. 100 032.; AO VII. 5. 160 Ld. fenn, 118. j-ben a tanácslistákat. A ceglédi üggyel kapcsolatban comes Nicolaus Wlvenginek nevezték. AO VII. 5. 161 QuGSt Wien 1/3. 3209. sz. 162 1364: Zichy III. 275. p.; 1377: MÓL DL 74836. 163 Ld. az előző jegyzetet. 164 AO VII. 596. p. 165 Ld. 1370-re fenn, 119. j., bíróságára a Függeléket.
