Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
A nürnbergi Hallerek Budán 719 később királyi titkár és váci püspök lett. II. Ulászló király halála után kincstartó (1516/17), majd kancellár (1526-ig) és 1524-től esztergomi érsek.12<> Minthogy Szerencsés 1518-ban adoptálta Hans Haliért, valószínűleg ez idő tájt kezdődött az ő politikai szerepvállalása. Ekkor Várday Pál volt a kincstartó, a budai Szent Zsigmond káptalan prépostja. Ezért feltételezzük, hogy Szerencsésnek Várdayval voltak kapcsolatai. Mivel viszont Szálkái ebben az időben kancellárként a kormányzat élén állt, bizonyos tekintetben Dernschwammnak is igaza volt, hiszen a kancellár akaratával szemben senkit nem lehetett kinevezni alkincstartónak. Valószínűleg Szerencsés vezette be a „nova moneta” alacsonyértékű pénzérmét, amivel a kormányzat a kincstár török veszély miatti magas kiadásait akarta fedezni. Ezt a magyar gazdaság számára végzetes intézkedést 1521-ben vezették be,128 129 130 131 aminek következtében az alacsony értékű ezüst dénárokat magasabb nominális értékben verték.ljl A kincstartó akkoriban ismét Várday volt. Amikor 1525 tavaszán a magyar rendek a Pest melletti Rákosmezőn összegyűltek, kincstartónak mindig az első és az utolsó adatát adjuk meg. II. Lajos király uralkodásának rossz pénzügyi viszonyai abban is megmutatkoznak, hogy míg Mátyás király uralkodásának 32 éve alatt 7, Ulászló uralkodásának 26 éve alatt 10, addig II. Lajos 10 éves uralkodása alatt 10 kincstartó volt.-II, Lajos első kincstartója Szálkái László váci püspök volt (K.UBINYI 1963b, 128. p ). 1517. május 22-én köszönt le, és ugyanezen a napon ki is nevezték utódát:- Várday Pált. a Szent Zsigmond káptalan prépostját (MOL DL 47201.). Ő tehát 1517. május 22-töl kezdve volt kincstartó. Utolsó oklevele: 1519. május 20. (IvÁNYl 1910. II. 4866. sz.).- Battyány Benedek: 1519 június 15. (Beszterce v. lt. Oki. 400. sz. [MOL DF 247638 ] - 1520. május 12. (MÓL DL 24396.)- Várday Pál. Szent Zsigmond prépostja, később veszprémi püspök: 1520. június 10. (IvÁNYl 1910. II. 959. sz.)- 1521. szeptember 8. (Beszterce v. lt. Oki. 448. sz. [MOL DF 247690.])- Báthory András: 1521. november 24. (SEIWERT 1864. 190. p.). [Záródátum nélkül - A Szerk.]- Thurzó Elek: 1522. március 16. (Pozsony v. lt. Oki. 494. sz. [MOL DF 243498.]) - 1523. szeptember 6. (MÓL DL 58336 ). Ő tárnokmester is volt.- Várday Pál: 1523. november 14. (Beszterce v. lt. oki. 494. sz.; [MÓL DF 247737.])- 1524. december 19. (MÓL 47582)- Thurzó Elek: 1525. január 12. - július 16. (OSZKK Cod. Lat. medii. Aev. 394; Kiadva: FRAKNÓ1 1877b. 49-236. p.). O tehát a Fugger-vagyon elkobzása után is kincstartó maradt.- Szegi Dóczy János: 1525. július 17. (Kinevezésére és Thurzó elbocsátására Id.: Beszterce v. lt. Oki. 523. sz. [MÓL DF 247767.])- 1526. március... (Uo. 561. sz. [MÓL DF 247805.]).- Thurzó Elek: 1526. május 23. - július 1. (MÓL DL 24405.; ENGEL 1809. 187-236. p.). Vö. K. OBERMAYER—PlORVÁTH 1959. 789. p., ahol összeáll itatták az adatokat. 1526. júli. 9-én számára a király még egy oklevelet kiállított, amiben arra kéri, hogy bár leköszönt, mégis maradjon hivatalban. (MÓL DL 24309). Bár több bizonyítékunk nincs, mégis feltételezhetjük, hogy Mohácsig ö volt a kincstartó. 128 Úgy tűnik Dóczy helyettese volt. Bernhard Behaim kamaraispán számadásában többször is találunk kiadásokat „hern Emerich Zerenses, derzeit underschatzmeister”-nek. (RatkoS 1957. 299. p. és 129. j.) 129 Szálkáiról ld. FÓGEL 1917. 28. p., továbbá: Mohácsi emlékkönyv 29. p. 130 Szerencsésnek akkoriban is alkincstartónak kellett lennie. Vö. HUSZÁR 1941a. 177. p. és HUSZÁR 1958. 105. p. Vö. még a „nova moneta"-ról: JESZENSZKY 1927-28. 127-143. p.; KUBINYl 1957-58. 20. p.; Jansen 1910. 173. p.; PÖLN1TZ 1949-51. I. 603. p. 131 A törvény szerint 110 új dénárt fizettek 100 régiért. Az új ezüst értéke azonban sokkal rosszabb volt, úgy hogy a kereskedelemben 200 újért 100 régit adtak. A pénzverő kamarának tehát 100 régi dénár beváltásakor 90 új dénár nyeresége volt; épp így volt ez a veretlen ezüst beváltásakor is. Ezeket az adatokat a nagyszebeni pénzverő kamara 1524-ből megmaradt számlái megrerősítik: a kamara tény, hogy 90 új dénár nyereséget célzott meg 100 régi beváltásánál (KUBINYl 1957-58. 22. p.) Ez a manipuláció ugyan - átmenetileg - nagy hasznot hozott a kincstárnak, az ország gazdasági élete azonban igencsak szenvedett emiatt.
