Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
712 Arcok a középkori Budáról Wilhelmnek hatására a király kegyeit is elnyerte.72 Ruprecht Anna Münzerrel kötött házasságának hátterében ezek szerint azt az okot kereshetjük, hogy így a Münzer vállalkozásnak új feje lett, ahol Haller előtt tágas perspektívák nyíltak. De egy további lehetőségre is utalnunk kell, ami Ruprecht Budára települése mögött állt. A nürnbergi Halierek már a 15. század első felében kereskedtek Magyarországon. Ez „Hans Hepp, der erbem Jörigen Haller, burger ze Nürnberg, und seiner gesellschaft diener” 1432. április 2-i, Bécsben kiadott okleveléből derül ki, amelyben Hepp a soproni városi bírót arra kéri, hogy az oklevelet állítson ki a ruszti (Sopron vármegye) „Egki Michel” adósságáról.73 Ennek a kereskedelemnek az emlékei bizonyára tovább éltek a családban, ha ezeknek a kapcsolatoknak időközben meg is kellett szakadniuk. A Hallerek délkeleti kereskedelmi kapcsolatai egyébként is igen erősek voltak és Ulrich Haller már a 14. század első felében tartott fenn Bécsben raktárát.74 Ruprecht Haller kereskedelmi tevékenysége világosan mutatja, hogy apósa nyomdokaiba lépett. Mühlstein családbeli rokonaival a magyar réz iránt érdeklő nürbergiek példáját követte. 1489-ben Besztercebánya városának eladott 22 mázsa ónt a város templomának harangjához.75 Körmöcbánya kamaraispánja, Peter Schayder számadáskönyvében az 1490-es évre Ruprecht Haller felé 400 Ft-os kiadást jegyez be.76 Végül pedig, van két oklevelünk 1493-ból, amik az ő rézkereskedelmével foglalkoznak.77 Kereskedő társa ebben rokona Andreas Mühlstein, aki 1484/85-ben bizonyíthatóan tanácsos Budán.78 Ez a két oklevél érzékelteti a Hallerek magyar nemességhez fűződő jó viszonyát is. További adatokat sajnos nem ismerünk rézkereskedelmükről. Ezen azonban nincs megütközni való, hiszen ebben az időben vette át a rézkereskedelmet a Fugger Thurzó-társaság és monopolhelyzetük más kereskedőknek csak igen szűk teret hagyott.7’ A posztókereskedelemben is fontos szerepet játszott Ruprecht. Már a Gailsam társaság, és éppígy a Münzer is, elsősorban a posztókereskedelemben tevékenykedett. Ruprecht helyzete ebben a tekintetben sokkal kedvezőbb volt. Valószínűleg ugyanis a magyar kereskedők, mint azt már láttuk, tőkehiányban szenvedtek, és ezért dél-német kereskedőházak adósai lettek. Ruprecht maga igen előkelő nürnbergi család tagja volt, és így nürnbergi kereskedelmi tőkéjének egy részét behozta. Természetesen a Mtihlsteineken kívül más budai polgárokkal is kapcsolatban állt. így 1484-ben bizonyos Engelhart App’ budai polgárral együtt pecsétes tanúk.80 Az illető valószínűleg azonos a patikus, budai Engelharttal, aki a kincstartó Emuszt Jánosnak 72 Ruprechtet Mátyás király lovaggá ütötte (HAG CBH-1II. föl. 29.). 73 HÁZI 1921^13.1/3.45. p. H. v. Haller báró szerint Georg (III.) Hallerről van szó (t 1450), aki Petronella Ortliebbel kötött házasságot és Nürnbergből kiindulva fivéreivel Peterrel és Jacobbal, akinek felesége Mühlstein lány volt, kiterjedt kereskedelmi tevékenységet folytatott sok más ország irányába, különösen délkelet felé. 74 QuGSt Wien II/l. 436. sz. skk., 457., 492. sz. stb. Ezekre a forrásokra H. v. Haller báró hívta fel a figyelmemet. 75 Ipolyi 1887. 391. p. 1. j. Ebben a szerző, Ipolyi Arnold püspök a következőket írja: „...Haller Ruprechtnek, vélem, ez időtájt körmöczi bányagrófnak ... Ipolyi tehát nam állítja teljes bizonyossággal, hogy Haller bányagróf volt, Gündisch mégis azt írja (GÜNDISCH 1944. 52. p., amire H. v. Haller báró hívta fel a figyelmet): „1488-ban (Ruprecht Haller) igazolhatóan a körmöcbányai pénzverde kamaraispánja”, és Ipolyi észrevételét bizonyítékként idézi, amit nyilvánvalóan félreértett. Egy óneladás nem bizonyítja, hogy Ruprecht kamaraispán volt, és nem is lehetett az, minthogy ebben az időben Peter Schayder viselte ezt a hivatalt (HORVÁTH-HUSZÁR 1955-56. 30. p ). 76 Beatrix okiratok 260., 262. p. 77 Ld. Függelék 7. és 8. sz. 78 1484: QuGSt Wien II/3. 5040. sz. 79 Vö. a nagy Fugger irodalom, pl. PÖLNITZ 1949-51.1. 53., 68. p. stb. 80 Haller 1962. 469. p. 13. j.
