Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
706 Arcok a középkori Budáról a német plébániatemplom (Nagyboldogasszony templom) Krisztus Teste Testvérülete Nümbergben vásárolt járadékot.15 16 Budán a 13. század közepi városalapítás óta IV. Béla király révén német patrícius réteg vezette a várost. Ezek a patríciusok javadalmazott, egymással és a magyar nemességgel házasság révén kapcsolatban álló, többnyire az akkori nemesi „comes” vagy „magister” címet viselő emberek voltak.15 Ök foglalták el a helyeket a budai városi tanácsban, ami 12 esküdtből és a város bírójából állt. Őket évente Szent György napján választották.17 1264 és 1346 között ellenben nem tartottak bíróválasztást, hanem a király rektort nevezett ki, többnyire a város egyik patríciusát.18 A patríciusok kereskedők is voltak és királyi bevételeket béreltek,19 a hangsúlyt mégis saját birtokaikra fektették. A 14. század végétől kezdve viszont az ő esetükben is túlsúlyba került a főként posztóval folytatott kereskedés. A régi családok azonban részint kihaltak,20 részint nemességet kaptak.21 A Budán maradottak keveredtek a dél-németekkel.22 23 Ezáltal a patrícius réteg német része határozottabb súlyt kapott. Kétszer szerveztek befolyásuk ellen népi megmozdulást. 1402-ben a kézművesek kerültek hatalomra, de 1403 végén ismét a patríciusok tudtak felülkerekedni.2j A következő évtizedekben megerősödtek a középrétegek és magyar patrícius réteg kezdett kiformálódni, amely a várban lévő Mária Magdolna és az elővárosban lévő Szent Péter templom plébániaközösségeiben szerveződött,24 és a Krisztus Teste Testvéridet ellen küzdött.25 1439-ben németellenes agitációval sikerült a magyar patríciusoknak a polgárságot — melyre befolyással voltak a huszita 15 KUBINYI 1959a. 113. p. 77. j. 16 SZŰCS 1955. 255. p. skk. A ún. Hensch fiai pl. Buda legelőkelőbb patrícius családjai voltak a 15. század első felében: Hench fia Johann, és az ő fia Nicolaus egymás után 30 éven át a város rektori tisztségét viselték. Nagy vagyonuk volt, mindketten Moson vármegye ispánjai és Ovár királyi várnagyai voltak. Nicolaus, nővére révén sógorsági viszonyban állt a budai patrícius Tilllmann és Weidner családokkal, valamint a nemesi Dunajeci családdal. Unokaöccse, Dunajeci Miklós volt Buda első plébánosa, később a szepesi káptalan prépostja. A Dunajeciek a budai Ulving patrícius családdal is sógorságban álltak; Nicolaus rektor második felesége pedig a Laczkfy főúri családból származott. Ez a család az Anjou-kori Magyarország legelőkelőbbike volt (Vö. MÓL DL 87014., 87195., 91295.; ZsO 11/2. 7043. sz.). Más családoknál is ugyanezt találjuk: Hans Weidner budai patrícius, Johann rektor sógora, 1346-ban összeházasította lányát Katharinát Töttös főúr fiával. (MÓL DL 76807.). 17 Mollay 1959. 24-27. és 32. §. 18 Kubinyi 1961a. 127., 141. p. és 232. j. 19 Lederer 1932. 163 p. skk. 20 így a Kunch család: CsÁNKI 1906. 685. p. skk. 21 Pl. a Lorand család. Lorand, az 1346 után először megválasztott városi bíró ehhez a családhoz tartozott (MonStrig III. 619. p.). Korábban királyi kamarákat bérelt (HÓMAN 1921. 276. p. skk ). Még többször a város bírójává választották és családjából ezt a tisztséget viselte Stephan Lorand is: 1364/65 (ZW II. 222. p.); továbbá Nikolaus (MOL DL 6273.) és Ladislaus Lorand (ZsO II/l. 1219. sz.) tanácstagok voltak. A Pesttől északra fekvő Palota falut kapták meg és már a 15. században nemesi életet éltek (1463: MÓL DL 12990 ). 22 Rajtuk kívül persze más németekkel is keveredtek. A 15. század első fele bíróinak nevei világosan azt mutatják, hogy legtöbbjük nem magyarországi családból származott: 1410/11 és 1412/13-ban Rigó Rechperger volt a bíró (MÓL DL 9766,9937 ); 1415/1416-ban Johan Stadler (MOL DL 10359 ); 1416/17 Johann Budwisser (MOL DL 10547.); 1432/33 Martin Hohnauer (MOL DL 12461.) stb. Természetesen volt magyarok közül származó bíró is, mint pl. Siebenlinder, akiről még szót ejtünk, vagy a régi patrícius réteghez tartozók, ameddig ki nem haltak vagy vidéki nemessé nem váltak. Michael Nadler a 15. sz. első felének legbefolyásosabb polgára, nagykereskedő és hatszor bíró, a 14. sz. legelőkelőbb családjából, a Tilmann családból származott. 1430-ban a család főágának vagyonát is átvette (MÓL DL 12320.). 23 Szűcs 1955. 278 skk.; Kubinyi 1961b. 8. p. skk. 24 Ennek a középrétegnek a megerősödését és egy új elővárosi patrícius réteg kialakulását már egy külön tanulmányban röviden bemutattuk: Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése: Kubinyi 1964b.
