Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai királyi udvar zenei életéhez a 16. század elején. Tanult zenészek – népi mulattatók
702 Társadalmi csoportok a középkori Budán sokat, a falvakban pedig telkes jobbágyokat? Úgy hisszük, nem lehet véletlen, hogy a letelepedett muzsikusokra vonatkozó adataink - mint láttuk - fokozatosan növekednek a középkor vége felé. Ez nem jelenti azt, hogy a muzsikusok iránti lenézés, sőt bizonyos mértékben üldözés enyhült volna, sőt!54 Viszont ez csak a vándorok és nem a letelepedettek ellen irányult. E mellé még hozzá kell tennünk, hogy a főúri szolgálatban álló, tehát társadalmilag magasabb szinten levő muzsikusok letelepedése ellen sem a városi tanácsok, sem pedig maguk a földesurak nem emelhettek kifogást. Sőt a kisnemesek között is találunk muzsikusokat!55 A becstelenség tehát csak a vándormuzsikust érintette, és ez természetes is. A feudális osztályrend szempontjából ezek a kevéssé ellenőrizhető, de a dolog természetéből következően a népre hatást gyakorló zenészek voltak a legveszedelmesebbek.56 Akár letelepedtek, akár nem, nem becsülhetjük le az egyszerű falusi muzsikusok, énekmondók, vagy pedig a városi csapszékekben muzsikálók jelentőségét. Találkoztak egymással a piacokon, és egyrészt ők közvetítették hallgatóiknak a többi országrész melódiáit, másrészt ők tolmácsolták a nép zenéjét a feudális urak, sőt a király udvarában. Mivel Buda volt az ország gazdasági és politikai központja, és mivel a király maga is hallgatta a népi muzsikusokat, ennek a fővárosból kiindulva egyenlő hatással kellett lennie az ország zenei kultúrájára. Buda eleste (1541) megszüntette azt a központot, helyette új központok keletkeztek a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben, ami kétség kívül a zenei életre is kihatott. Magyarországnak többé nem volt olyan királyi udvara, ahol a tanult nyugati művészi zene, és magyar parasztmuzsika egyaránt otthon lett volna. Magyar Zene 16. (1975) 389—397. p. 54 SZABOLCSI 1959. 34. p. joggal mutatott rá arra, hogy az egyház idegenkedése súlyosabb formákat öltött. 55 Katonai, társadalmilag kiemelkedő zenészekre Id. Zolnay tanulmányát, amelyet a 46. jegyzetben idéztünk. Ezeket nem számítva nemes zenészek: Dobos, Felkeszi, Pilis megye, Csánki 1890-1913.1. 17. p.; Hegedűs, Keresztúr, Csanád megye, uo. I. 710. p.; Lantos, Bélmegyer, Békés megye és Bár, Somogy megye, uo. I. 660. p., és II. 683. p.; Sipos, Ságvár, Somogy megye, Alcsutés Sarvol Fejér megye, uo. II. 693. p., III. 387. p. stb. Ezeket az adatokat szaporítani is lehetne, noha a nagyobb számú trombitásokat nem is vettük figyelembe. (Azokra ld. Zolnay 1974. cikkét.) 56 Nem véletlen hogy a németországi paraszti osztályharc egyik első vezetője 1476-ban Hans Böheim, a „Pfeifer von Niklashausen”, a niklashauseni sípos volt. Vö. Deutsche Geschichte I. 470. p.
