Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai királyi udvar zenei életéhez a 16. század elején. Tanult zenészek – népi mulattatók
BUDAI KIRÁLYI UDVAR ZENEI ÉLETÉHEZ A 16. SZÁZAD ELEJÉN Tanult zenészek - népi mulattatok A magyar zenetudomány már számos adatot gyűjtött össze a középkori magyar királyság zenei életéről.1 Bár az írásos források nagyobb része a török hódoltság következtében elpusztult, mégis különösen a királyi udvar zenészeiről tudunk viszonylag sokat. Az egyházi zenéről is elég jól ismereteink vannak.2 3 A világi jellegű, falusias muzsika kérdése azonban nem ilyen egyszerű. Több oklevél maradt ugyan ránk, amely azt mutatja, hogy énekmondókat, zenészeket külön falvakban összeköltöztetve telepítettek le királyaink, ezek a falvak azonban a 14. század végéig vagy kipusztultak, vagy elvesztették énekmondó-zenész jellegüket. így például 1347-ben a Pest melletti Regtelök helységet, amely eredetileg a regösök települése volt, már pusztának említik. Az oklevél a regösöket latinul „combibatores regii”-nek nevezi, amiből arra lehet következtetni, hogy ivás közben szórakoztatták az uralkodót.1 Bár az énekes-zenész szolgálattal terhelt falvak eltűntek, a nép között továbbra is éltek a szórakoztatással többé-kevésbé hivatásszerűen foglalkozó, és valamilyen hangszeren játszani tudó egyének, sajnos azonban a rájuk vonatkozó adatokat csupán ötletszerűen gyűjtötték össze.4 A népi jellegű, tanulatlan, helyesebben talán iskolázatlan énekeseknek és zenészeknek problémájával akkor találtam magam szemben, amikor fővárosunk középkori történetének monográfiáján dolgoztam. A város zenei életét vizsgálva összehasonlítás végett a vidéki muzsikusokkal foglalkoztam, majd később kutatásaimat kibővítettem.5 Jelen tanulmányomban elsősorban azokat a kapcsolatokat, illetve párhuzamos jelenségeket szeretném ismertetni, amelyek egyrészről a királyi udvar és a főváros, másrészről a vidék zenei élete között kimutathatók. Elsősorban a zenészek személyén keresztül közelítem meg a témát. Egy rövid kép előtte fővárosunkról. A Mátyás halálát követő több mint három és fél évtized (1490-1526) folyamán Buda lakossága körülbelül 15 000-re becsülhető. A polgárság többsége ekkor már magyar anyanyelvű, de még igen erős német kisebbség él a városban. A polgárság zöme bevándorolt családokból származik: a magyar polgárok vagy a környező falvakból, vagy az ország egész területén szétszórt városokból és mezővárosokból érkeztek, ezzel szemben nemcsak hazai városaink németajkú polgárai (például Pozsony, Sopron, Kassa stb. lakói) költöztek Budára, hanem osztrákok és délnémetek is. Viszonylag jelentős az olasz kereskedők száma is, de találunk - tekintettel a dinasztikus kapcsolatokra - lengyeleket és cseheket, 1 Vö. pl. SZABOLCSI 1959. valamin! a következő jegyzeteket. 2 Mátyás udvara zenekultúrájára ma is a legjobb: HARASZTI é. n, A Jagelló-korra: KUBINYI 1969b. 65-74. p.; ZOLNAY 1967a.; Az egyházi és népének kapcsolatáról ld. pl. Rajeczky 1969b. 3 Vö. SZABOLCSI 1959. 21-30. p. Az 1347-es adat: SZABÓ 1881. 553-568. p. Udvari bolond szerepet is lehet ez adat alapján nekik tulajdonítani: Pais 1975. 30-33., 138-142. p. A településre: Kubinyi-IráSNÉ Melis 1974. 49-51. p. 4 SZABOLCSI 1959. 21-37. p.; A reájuk vonatkozó irodalom bibliográfiája: Stoll-VarGA-V. KOVÁCS 1972. 139-140. p. 5 KUBINYI 1967.
