Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
A budai német patriciátus társadalmi helyzete... 471 adatokból arra lehetne következtetni, hogy a tanácson belül két egymástól elkülönülő réteget találunk, amelynek egyik része állandóan benn ült a város legfelsőbb testületében, míg a többi helyet a másik réteg egymást egy-két év alatt váltó tagjai foglalták el. Ennek lehetőségét fenn kell ugyan tartanunk, mégsem merjük ilyen élesen megfogalmazni. Ha ugyanis azt a viszonylag nem nagyszámú személyt, akiknek vagy családnevét, vagy egyéb rokonsági adatait ismerjük, közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, hogy az alig egy-két alkalommal feltűnő tanácstagok az esetek többségében közeli rokonai az állandó tanácstagi helyeket foglaló egyéneknek. így a vizsgált 38 év alatt az Egri családnak négy, a Megerdorfereknek és a Mikófiaknak három-három, míg további hét családnak legalább két-két tagja ült a tanácsban. Egymás közti rokonságukat mind a már fenn (lásd a Werner leszármazottakat), mind az alább idézendők is bizonyítják. A Megerdorferek A Wernerfiakkal és általuk Kuné ispán családjával - mint láttuk - rokonságban álló Megerdorffer család Nagyszombatból származott. Megerdorfer Kuné legalább 1267-től 1278-ig nagyszombati bíró, és mint ilyen kapta a nyitrai Köpösd és Báb birtokokat, amiért budai esküdt fiát is köpösdi nemesnek nevezték. 1291-ben a nagyszombati bíróság Kuné öccse, Péter kezén van. Még 1340-ben is a nagyszombati Domonkos-rendi prior rokona Megerdorfer Kunclinnak.123 Kuné fia, Kundin 1317-től 1340-ig mutatható ki a budai tanácsban. Őt - nyilván fia - Jenslinus követte, majd az 1354-es tanácsi évben Megerdorfer (Mogundorfer formában) Seydlinus fia, Miklós tűnik fel.124 A család tehát szinte állandóan biztosította magának a tanácsi képviseletet. A Weidner család (57. ábra) A kimutathatóan 13. századi patriciátushoz tartozott a Weidner család. Nevük keresztnévi eredetű. 1292-ben egy bizonyos Veydunerius a budai tanács tagja, őt az 1317-es tanácsi évben fia, Miklós követte.125 Miklósnak két fia született: Hannus ispán és Domokos. Utóbbi 1343-ig fordul elő adataink szerint okleveleinkben. A két testvérnek malma volt Budafelhévízen, míg Hannus ispán birtokot szerzett Fejér és Tolna megyékben. Hannus Henc fia János budavári rektor leányát vette feleségül, akitől Katalin nevű leánya született. Őt Töttös királyi ajtónállómester fiával jegyeztette el. Érdekes, hogy a két Weidner testvér gazdagsága és a város vezetőségével való rokonsága ellenére sem választatta magát a budai tanács tagjává. Hannus ispán valószínűleg kereskedett is, mert az 1340-es években budai polgárjogát fenntartva a kassait is megszerezte - nyilván kereskedelmi érdekei kapcsolták ehhez a városhoz-, sőt ő járta ki új városának a budai kiváltságokat. 1352-ben azonban-úgy látszik, feladta Budán gyakorolt elvét- Kassán esküdtként is feltűnik.126 123 Apponyi I. 7-16,20-21 , 80-82,; 108-110. p 124 Ld. fenn, 118. j. 125 BTOE I. 283. p.; és fenn, 118.) 126 Hannus és Domokos testvérek közös birtokügyei (malom, szőlő): 1337, 1339, 1343: MÓL DL 3110.; CD VIII/4. 369-372. p.; MÓL DL 3554. Hannus birtokszerzései Tolna és Fejér megyében: 1337: Zichy I. 516-517. (Felesége Hencfi János leánya ); 1338: MÓL DL 87088. Felesége, Hencfia János leánya, Margit végrendelete 1343: MÓL DL 87195. Leánya, Katalin és Töttös fia eljegyzése, 1346: Zichy II. 210-211. p 1347-ben a kassai kiváltságlevéllel kapcsolatban „comité Hannus, filioNicolai dicti Weydner, fideli cive nostro Cassensi et Budensi” fordult elő az oklevélben. OSVÁTH 1918. 83 , 86,91, 94. p. 1352: uo. 201-203. p.
