Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve
674 Társadalmi csoportok a középkori Budán gosított föld jövedelmét, amíg az adós a kölcsön összegét vissza nem fizette. Az adós akár azonnal visszaadhatta a pénzt, és akkor a hitelező köteles volt a birtokot nyomban visszabocsátani. Azonban néhány kivételes eset történt. Egy-két alkalommal megszabták annak határidejét, ameddig az elzálogosított birtokot nem válthatták vissza, ameddig a zálogtárgyul szolgáló birtok mindenképpen a hitelező használatában maradt. Más esetekben éppen ellenkezően azt a határidőt szabták meg, ameddig köteles az adós a birtokot visszaváltani. Nagyon ritka az olyan eset, amikor nem birtok, hanem valamilyen tárgy szolgál a zálog, vagy a csere, illetve a vétel tárgyául. Ilyen esetben leginkább sóeladásokról, illetve sóról, mint fizetési eszközről olvashatunk. A protocollumban találunk egy-két bérleti-szerződésre adatokat, illetve — elsősorban városokban - ún. purkrech szerződésekre is.9 Ez formailag eladással összekötött bérleti szerződés, tulajdonképpen pedig egy záloghoz hasonló kölcsönügylet. Az adós a kölcsönösszeg fejében formailag eladja ingatlanát a hitelezőnek, azonban annak használati jogát továbbra is megtartja. Az „eladott” ingatlan után azonban „bért”, ún. purkrechtet fizet, ami gyakorlatilag a kölcsönösszeg évi 4-5%-os kamata. Azt, hogy mennyire nem eladásról van szó, az is bizonyítja, hogy a régi tulajdonos továbbra is jogosult-most már ténylegesen-eladni az ingatlant, csak az új tulajdonos is köteles fizetni a purkrechtet. A hitelező csak akkor szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát, ha az adós a kamatfizetést elmulasztja. A kölcsön visszafizetése után a purkrechtfizetési teher alól mentesül az ingatlan. Az inhibitiora és protestaciókra itt nem térünk ki. Vizsgálatunk tárgyául a birtokelidegenítéseket választottuk, mégpedig azok közül is csak azokat, ahol a pénzbeli ellenérték megállapítható. Az ajándékozásokat, pénzfizetéstől mentes cseréket, adoptiokat stb. csak a káptalan területi hatáskörének megállapításánál vettük figyelembe. Kérdéses ugyanis, hogy valóban az egész ország területéről vettek-e fel fassiokat a káptalan tagjai és milyen arányban szerepel a más hiteleshely körzetéből, milyen arányban a káptalan saját körzetéből származó bevallás. Nyilvánvaló ugyanis, hogy bár országos hatáskört élvezett a budai káptalan, környékén mégis ez volt a területileg illetékes hiteleshely is. Meg kell tehát különböztetnünk működésében azt, amikor az ország többi ilyen intézményéhez hasonlóan mint területileg illetékes hiteleshely, vagy amikor, mint országos jogú szerv járt el: E káptalan esetében tehát kellett lennie egy törzsterületnek, valamint - mint a leleszi konvent esetében is - a szomszédos megyék területének, ahol a viszonosság elve alapján járhatott el, végül maradt az országos illetékessége. Mi lehetett tehát a káptalan törzsterülete? Ebben az időben a hiteleshelyek területi hatásköre megyékre terjedt ki,10 tehát meg kell néznünk., hogy hol voltak a szomszédos megyékben legközelebb más hiteleshelyek. Buda (helyesebben Óbuda, mint káptalani székhely) Pilis megye területén feküdt, sem itt, sem pedig a szomszédos Pest megyében nem találunk más hiteleshelyet. Igaz, fassiot lehetett tenni a királyi kúria bíróságai előtt is, külső eljárást azonban csak a káptalan folytathatott. Pilis nyugati szomszédja Esztergom megye, az ottani székeskáptalan hiteleshelyi illetékességi köréhez tartozott. Délre Fehér megyében két hiteleshely is működött: a fehérvári káptalan és keresztes konvent. Tőle keletre, Fejér megye solti székében a kalocsai káptalan volt jogosult eljárni. A Kunságon, Jászságon, Csongrád és Külső Szolnok megyékben nem volt hiteleshely, ezek azonban a közelebb fekvő más hiteleshelyekhez, mint bácsi, Csanádi, és egri káptalanhoz tartoztak. Az északi szomszéd megyéknek megint csak volt saját hiteleshelyük: 9 Vö. Prot. Búd. 169., 549., 585-586. p. stb. A purkrecht kifejezést ugyan nem használja a protocollum, erre ld. KUBINYI 1965a. 519. p. 59. jegyzetben idézet adatokat. 10 ECKHART 1914a. 460-462. p.; Kumorovitz 1928. [Klny.] 4-5. p.
