Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
666 Társadalmi csoportok a középkori Budán két tartani, a céh köteles neki egy mészárszéket és egy legényt adni. Az örökösök eladhatták a mészárszéket, de csak egy másik mesternek, vagy a céhnek. Talán úgy értelmezhetjük a céhlevél előírását, hogy a mestereknek korlátozott tulajdonjoga volt a mészárszékükre, azt csak egy másik céhtagnak, vagy magának a céhnek idegeníthették el. Más városokban és mezővárosokban gyakori volt, hogy egyes mészárszékeket adták-vették, így egyházi testületek, nemes urak és polgárok egyaránt rendelkezhettek ilyenekkel. A tényleges munkát természetesen egy mészáros mester végezte. A fenti pesti adat is erre utal. Néhány példa: 1455-ben V. László Pozsonyban adományoz Szentgyörgyi László grófnak mészárszéket.188 Ugyancsak Pozsonyban 1482-ben a mészároscéh bért fizet a thali pálos kolostornak három mészárszék után.189 Szatmár mezővárosban 1453-ban a volt bíró özvegye adja el többek közt mészárszékét a sókamarásnak.190 A lechnitzi kartauzi kolostor ugyanebben az évben Szikszón kap mészárszéket.191 A példákat tetszés szerint szaporíthatnánk. Mindez arra mutat, hogy a budai német mészárosok jobban tudták biztosítani jogaikat, mint mások. A budai céh tagjairól már több mint 30 éve is készítettem statisztikát. Az alábbi ettől kissé eltér, azóta több személyt azonosítottam, más tévedést is korrigáltam.192 1500-1529 közt összesen 86 személy (esetenként a mesterhez számítva özvegyét, amennyiben átvette a székét,) lett mészárszéket kezelőként összeírva. A nők száma 38 volt. Mivel 1500-al kezdődik a könyv, az első évet bizonyos mértékben külön kell kezelni. Akkor a két céhszékkel együtt 40 német mészárszék működött a városban, köztük ötöt özvegyek kezeltek. Nem tudjuk, hogy férjük mikor halt meg, ők pedig mióta űzték az ipart. A 35 férfit azonban figyelembe kell vennünk, hiszen volt köztük olyan, mint Reichel Miklós, aki a céhnek megszűnéséig tagja maradt, így 81 férfi céhtaggal számolhatunk. Az általuk vezetett mészárszékekből 1501-től kezdve 33, tehát 40,7% került női kézre. A céh utolsó évében 25 férfi és 6 női tagja volt a testületnek. A 25 férfit le kell vonnunk, így 1500 és 1529 közt 56 mészárszék üresedett meg, amelyből 33-at, azaz 58,9%-ot vettek át az özvegyek. A mesterek 41,1 %-ának a céhből történt kiválásuk, általában haláluk után tehát vagy nem élt már a felesége, vagy nem tudta, esetleg nem akarta a mészárszéket átvenni. Beleértve az 1500-ban említett 5 női mestert az asszonyokból 16 (32,1%) egy évig, 17 (44,7) kettő és hét év között, 5 (13,2%) tizenkettőtől tizennyolc évig gazdálkodott a mészárszékkel. Ezek a következők: Gansl (?) Bálintné és Nüssel Jánosné 18-18, Cserbokor Istvánná és Tibolt Wolfgangné 17-17, Fischer (Polster?) Zsigmondné egy év kihagyással 12 évig működtek. Nők máshol is részt vettek a kézművességben.193 A céhtagok számának csökkenésével kapcsolatban már utaltam Szűcs nézetére.194 Pontosítva azt állapíthatjuk meg, hogy 1500-1512 közt a céhnek 40,7, (évi 39^12), 1513-1526 közt 36,2, (évi 35-39) a török első betörése után 1528-1529-ben 31 tagja volt. Az első periódust 100-nak véve a másodikban 88,9, a harmadikban 76,2. A csökkenés tehát létezett. 188 MÓL DL 14917. 189 MÓL DL 25842. 190 MÓL DL 24958. 191 MÓL DL 14645. 192 Kubinyi 1973. 118-120. p. 193 King 1993. 81-86. p.; Szende 1993-96. 181-184 p 194 Ld. fenn, 176. j.
