Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)

Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh

A KÖZÉPKORI BUDAI MÉSZÁROSCÉH

Ritkaság, ha egy céhnek a középkori levéltára, ha csak részben is, fennmaradt. A budai német mészárosok 1529-ben Budáról a nyugati határra menekítették néhány oklevelüket, valamint az 1500-1529 közt vezetett céhkönyvüket, egy felbecsülhetetlen értékű forrást, amelyek kiadását e kötetben [A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei. Bp., 2008. BFL] találja meg az olvasó. Szükséges ezért e céh történetét, valamint a forrásokból levonható következtetéseket ismertetnünk.

A magyarországi középkori céhtörténetnek jelentős irodalma van. Már a 20. század elején egy oklevéltárral ellátott feldolgozás született.1 1945 után Szűcs Jenő kitűnő könyve is foglalkozott a kérdéssel.2 Hasznos rövid összefoglalást találunk egy, az erdélyi céhlevelek egy részéről készült magyar fordításokat közlő munka előtt.3 Legutoljára az új, a magyar kézművesipar történetét tárgyaló kötet foglalta össze a középkori céhek múltját,4 amelyben egy részletes bibliográfia is olvasható.5 Az erdélyi középkori céhekről román nyelven is írtak.6 Jelent meg könyv a szlovákiai iparról is, beleértve a céhfejlődést.7 Ennek ellenére számos kérdés vitatott. A céhek keletkezési idejét is ezek közé számíthatjuk. A régebbi történetírás abból indult ki, hogy hazánkba a 12. század közepétől érkeztek német telepesek, a 13. századtól kezdve ezek már magukkal hozhatták az eredeti hazájukból ismert céhrendszert.8 Az első német céhszabályzat valóban 1128-ban kelt, és attól kezdve egyre nagyobb számban alakultak ilyen autonóm kézműves testületek.9 A legkorábbinak tartott hazai céhlevél, a kassai szűcsök 1307. évi privilégiuma10 hamisnak bizonyult.11 Kolozsvárott már 1369-ben említik a szűcsök céhét.12 1376-ban az erdélyi szászok hét széke a király utasítására újraalakítja az uralkodó által korábban megszüntetett nagyszebeni, segesvári, szászsebesi és szászvárosi céheket, és 17 céhben 24 iparág számára szabályzatot bocsát ki.13 Ugyanebben az évben Pozsonyban a mészárosok, vargák és pékek kapnak céhkiváltságokat.14

Úgy látszik tehát, hogy Magyarországon a 14. század közepe táján alakultak csak meg a céhek, amelyeket az államhatalom először bizalmatlanul szemlélt, de I. Lajos uralkodása végén végül mégis hozzájárult működésükhöz. Valami hasonló játszódhatott le Magyarországon,

1 SZÁDECZKY 1913.

2 SZŰCS 1955. 111-150. p.

3 Kovach—Binder 1981.

4 Skorka 2005.

5 Uo. 471—480. p. Céhtörténeti bibliográfiát ad még: DOMONKOS 2002. 307-317. p.

6 Pascu 1954. 76-87. p. A késő középkori erdélyi iparra: uo. 93-342. p.

7 Spiesz 1972. Rövid összefoglalás: Spiesz 1993. 194-196. p.

8 Vö. SZÁDECZKY 1913.1. 28-29. p.; Spiesz 1972. 41-102. p. is azt állítja, hogy a Nyugatról érkező telepesek honosították meg a fejlett technikát és a céhrendszert.

9 ENGEL 1993. 133-164. p.

10 Kiadása: SZÁDECZKY 1913. II. 5-7. p. A céhlevél 1448-as átiratban maradt fenn.

11 SZŰCS 1955. 117. p. 329. j.

12 SZÁDECZKY 1913. I. 33. p.

13 ZW I. 449-452. p

14 SZÁDECZKY 1913. I. 33-34. p.