Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán... 633 magához vitette Bódyt. Addigra Báthory emberei már be akarták törni az ajtót. Az ügyről később egy pécsi kanonok és négy nemes szemtanúként, más főurak, nemesek, a budai bíró, valamint polgárok, köztük olasz és spanyol származásúak is tanúvallomást tettek.92 Feltehetően a legtöbb patika a róluk elnevezett házsorban volt elhelyezve, ugyanis egyelőre nem ismerünk adatot, amely másutt fekvő „gyógyszertárra” vonatkozna. Nem lehetett tehát sok patika a városban, hiszen a róluk elnevezett sor viszonylag rövid és adataink azt mutatják, hogy nem is kizárólag patikárusok lakták. Ez viszont azt jelenti, hogy a nem nagy számú gyógyszerész egymásnak nem okozhatott komolyabb konkurenciát, és így könnyen meggazdagodhatott. Az is elősegítette ezt, hogy - mint láttuk - nem csupán gyógyszert árultak. Hozzá kell még tennünk, hogy ha Bécsben a gyógyszerészek az orvosoknak komoly vetélytársai lehettek, akkor Budán, ahol kevesebb orvos élt, még többet foglalkozhattak „gyógyítással” is. Más magyarországi városban még kevesebb patikárusra maradt fenn adat.93 így talán az sem véletlen, hogy céhszervezetükre sem tudunk forrásokat idézni, ami természetesen még nem bizonyítja azt, hogy nem is rendelkeztek céhhel, azaz érdekvédelmi szervvel.94 Vagyoni helyzetüket jól mutatják a már említett tizedlajstromok adatai. 1505-ben négy patikárusnak, Bálintnak, Mihálynak, Péternek és Smelczer Jánosnak összesen 1231, 1510 körül pedig az előbbi háromnak együttvéve 614 köböl bora termett. Azaz egy patikárus átlagban 1505-ben 308, 1510 körül pedig 205 köböl bort szüretelt, ami világosan mutatja a viszonylag jobb anyagi helyzetben levő borbélyokhoz képest is magasabb vagyoni színvonalat.95 Ez pedig megközelítette a patriciátusét. A Mohács előtti évtizedek budai patikárusairól fennmaradt adatok valóban azt mutatják, hogy a város vezető rétegéhez tartoztak. A legismertebb köztük kétségkívül az előbb említett Mihály (Michael Apotecarius vagy Aromatarius) volt, akinek a város Kegler nevű szőlőhegyén írtak össze 1505-ben 271, 1510 körül 381 köböl bortermést. Boldizsár nevű fia 1508-ban iratkozott be a bécsi egyetemre.96 Mihályt 1516-ban és 1518-ban a város bírájává, 1517-ben pénzbírájává választották, de még az 1530-as tanácsi évben (az április 24-i választástól számított egy évig) is városi esküdt volt.97 1532-ben a (sasadi) Szakadót szőlőhegyen fekvő szőlőjét említik.98 1 5 3 9. február 28-án már nem él, özvegye Apollónia asszony.99 Nem ő volt az első és egyetlen apothecarius, akit a tizenkét tagú budai tanácsba választottak. Már 1462-ben olvasunk Apotecarius János tanácstagról.100 Egy bizonyos Bálint (Valtin Apoteker) 1509-ben szintén a tanácsbeliek közé tartozott.101 Feltehetően annak a hasonló nevű királyi apothecariusnak a fia lehetett, aki 1495-ben gyertyákat szállított az udvarnak, és akit 92 MÓL DL 22801, 37194. 93 Sopronból csak egy adatot idézhetünk, 1495-ből: Házi 1921-43. II/5.46. p. Az erdélyi városokban is kevesen éltek: PASCU 1954. 224. p. 1. j. 94 Gárdonyi ugyan (GÁRDONYI 1936. 84. p.) érthetetlen módon még latinul is idézi egy 1462. szeptember 1-jén kelt oklevél szövegét, amely a Patikárusok során állott „apothecariusok testületé (confraternitas)” házát említi. Sajnos azonban, hogy az idézett oklevélben (MÓL DL 15766.) „confraternitatis carnifícum” olvasható] 95 Ld. fenn. 54. j. 96 Matrikel II. 355. p.; SCHRAUF 1902. 163. p. 97 MÓL DL 22770., 23032.; MÓL Ft. Tiszántúli ref. egyh. kt. 132. sz. [ma valószínűleg 80. sz., MOL DF 275871.]; Egyetemi Kvt Kézirattár LEO 39. 98 MZsO IX. 89. p. 99 Mályuszreg. 1824. sz. (Nagyszombati lt. [Státny Archív v Bratislave. Poboéka Trnava. Magistrát mesta Trnavy. Publica ] Miss.) 100 MOL DL 15766. 101 BORSA 1957. 360-363. p.
