Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
626 Társadalmi csoportok a középkori Budán Nyilvánvaló, hogy Kuntstock Gergely dr. szerezte, éspedig Magyarországon a nemességet. Polgári családból származott ugyanis, s mint láttuk, hamar Budára költözött. A család címére - újnemes létére - igen büszke lehetett, mert a többi nemes általában ritkán tüntette fel beiratkozáskor a rangját, mert akkor magasabb behatási díjat kellett fizetnie. Rendszeresen kitett egregiusi címe alapján valami nagyon tekintélyes feudális úr, talán maga a király orvosának kell tekintenünk, akinek ura járta ki (a király esetében adta) a nemességet. A nemesség megszerzése után sem szakadt el azonban a polgári életformától, és városi tanácsosként részt vett a magyar főváros várospolitikájának intézésében. Szakmáját sem hanyagolta el. Régi egyetemével fenntartotta a kapcsolatot, és ezt a bécsi orvoskar nemcsak neve dicsérő nyilvántartásával, hanem ottani tartózkodása idején a kari tanácskozásokon való részvétel engedélyezésével is honorálta.38 Az a Joannes Jacobus orvos, akit De Angelistől fent megkülönböztettünk, ugyancsak budai háztulajdonos, és egy 1506-os adat szerint szintén budai polgár volt. Neki is megadták az egregius címet.39 Királyi orvos volt, és mint ilyen Óbudán házat kapott.40 II. Lajos király egyik olasz származású orvosát, Mota Jakabot bízta meg 1525-ben a beteg naszádoskapitány, Radies Bosith gyógyításával. Mohács után János király pártjára állott, aki az egri püspökség (javai) kormányzójának nevezte ki, de fogságba esett. Ekkor tudjuk meg, hogy ő is felvette a budai polgárjogot. „Emberölésben jártas és hazug” embernek tartották.41 Vele egy időben —kb. a húszas évek elejétől 1529-ig, a budai németek elköltözéséig - működött a fővárosban Weynmann János orvosdoktor. A rá vonatkozó adatok szinte kizárólag György brandenburgi őrgróf egyik legbizalmasabb, nagy hatáskörrel felruházott tisztviselőjének mutatják, aki gazdája nagy kiterjedésű magyarországi uradalmai gazdasági ügyeinek intézésében vett részt. Budai polgár volt, akinek háza - az őrgróftól kapta — a város központjában állott. 1529-ben a német patriciátus szervezetének, a Krisztus teste céhnek elöljárójaként ismerjük meg. Később, 1542-ben a céh nürnbergi vagyonát akarta felvenni.42 1529 táján távozhatott el Budáról Raymon János dr. is, akivel Dévai Bíró Mátyás 1530-ban Ntirnbergben találkozott (amennyiben neve nem elírás Weynmann helyett).43 A felsorolt életpályák és az említett analógiák már feljogosítanak bizonyos következtetésekre. Feltűnően kevés orvost találunk Buda polgárságában, ha a többi hazai városnál többet is. Akár a polgárjogot nem igénylő, de szintén a fővárosban élő kollégáik, ők is többségükben királyi, nagyúri háziorvosok voltak. Mégis, bizonyos okokból arra törekedtek, hogy a helyi polgárság befogadja őket. Nem mutatható ki hivatásuk kizárólagos gyakorlása sem. Heydentrich, Mota és Weynmann királyi vagy főúri szolgálatban már elsősorban gazdasági ügyekkel foglalkozott. Egy valamennyiüknél általános: a polgárság legfelső, legtekintélyesebb, leggazdagabb rétegéhez tartoztak. Az orvosdoktorok tehát nagy befolyást élveztek, amit feltétlenül hivatásukkal szereztek meg, még akkor is, ha a betöltött királyi, nagyúri szolgálatukon keresztül érvényesült. A „polgári” orvosok — legyenek többségükben németek vagy kisebbségükben olaszok szintén elsősorban 38 Ld. fenn, 12. és 31. j. 39 MÓL DL 21648.; MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 28. [MOL DF 238112.] 40 Kálmán Gusztáv iratai alapján Mályusz reg. Vö. FÓGEL 1913. 94. p. 41 FRAKNÓI 1877b. 116. p.; Mályusz reg. 1764. sz. (Bécsi Staatsarchiv [=HHStA] Ung[arische Akten] Allgemeine] Akt[en] 16. fasc.) 42 1524-től vannak adatok; Mályusz reg. 1619., 1702., 1721., 1726., 1729., 1735., 1737., 1738., 1753., 1799., 1830. sz. (Müncheni áll. lt. Brandenburg.) Ld. még VERESS 1938. 86. p.; RatkoS 1957. 464. p. Egyháztört. eml. IV. 8-9. p. KUBINYI 1966. 272., 286. p. 43 Egyháztört. eml. III. 113-114. p.
