Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
622 Társadalmi csoportok a középkori Budán tudjuk igazolni.)7 Még olyan, viszonylag szegényebb feudális úr, mint Lossonczy Zsigmond budai prépost is fogadott fel háziorvost de Monte Miklós orvosdoktor személyében, és neki - nyilván fizetés fejében - szolgálata tartamára Bezdéd birtokot adományozta. A bizonyára olasz származású doktor fel is vette a „Bezdédi” vezetéknevet.8 A királyi, főúri háziorvosok természetesen nem csupán gazdáikat kezelték. Gyakran fordultak hozzájuk azok a feudális urak, akik vagy nem tartottak saját orvost, vagy más doktort is konzultálni akartak. Ezt igazolják Manardus János királyi orvos fennmaradt levelei is.9 Leo remete királynéi orvos pedig bizonyára úrnője főudvarmesterét, Jean de Gozont is kezelte, hiszen végrendeleténél tanúskodott.10 Amikor pedig a főudvarmester állapotos özvegye ura franciaországi hagyatéka ügyében oda megbízottat küldött, a megbízólevél írásba foglalásánál — nyilván nem véletlenül - Leonardo de Masseri orvosdoktor tanúskodott. Ő kezelte két évvel ezelőtt a királyt, amikor azt szélütés érte.11 Az imént idézett adatok, de azok is, amelyeket a szakirodalomban olvashatunk, egyöntetűen azt mutatják, hogy korszakunkban az uralkodói, főpapi, főúri háziorvosok zöme olasz származású volt. Mint a Hippolit érsek orvosára vonatkozó adat mutatja, magas fizetést húztak, illetve busásan megfizettették tanácsaikat. Nem valószínű tehát, hogy - egy-két gazdag polgárt leszámítva — e „háziorvosok” szolgálatait a polgárság nagy tömege igénybe tudta volna venni. Meg kell még jegyeznünk, hogy abban az időben általában igen magasak voltak az orvosi honoráriumok. Ezt a szomszéd Ausztria fővárosának példájával is igazolhatjuk.12 13 A magas orvosi tiszteletdíjak ismeretében felvetődik a kérdés, hogy élhettek-e egyáltalán olyan orvosok Budán, akik elsősorban a polgárságot kezelték, ha igen, milyen volt társadalmi helyzetük, ha nem, akkor betegség esetén kihez fordulhattak a polgárok. Tanulmányunkban ezekre a kérdésekre igyekszünk feleletet adni. Feladatunk nem könnyű. Buda levéltára elpusztult a török időkben, polgárkönyv, adóösszeírás nem maradt ránk, és így más levéltárak anyagából kell a gyéren fennmaradt adatokat összegyűjteni azzal a tudattal, hogy bármilyen nagy munkát végzünk is, teljes képet nem kaphatunk. Fel kell ezért használnunk az analógiákat, amelyeket más magyarországi városok múltjából meríthetünk. A jelentősebb városokban a 15—16. században már a város által fizetett orvosok, újabb kori fogalmak szerint tisztiorvosok működtek, köztük olyanok, akik az egyházi rend tagjai, Pozsonyban például helyi kanonokok voltak.1’ Valószínű azonban, hogy ezek a városi tanács által felfogadott orvosok is elsősorban a város vezetésében részt vevő tekintélyes polgárokkal, nem 7 Ld. rá pl. FÓGEL 1913. 94. p. és alább 39—40 j. 8 Bánfty Oki. II. 392-393., 396-397. p. Vö. még VERESS 1941. 414. p. 9 HERCZEG 1929.39-43. p. Elődjének, Brixeni Lőrincnek a főúr Podmaniczky bizonyára elmaradt honoráriuma fejében tartozott 40 Ft-tal. MÓL DL 46950. 10 Ld. fenn, 4.j. 11 Archives Départemantales de l’Aveyron, E. 2584. Cahiers 1 - ff-es 2 et 5. Fényképmásolatát Vajay Szabolcs barátomnak köszönöm. (Ld. fenn, 4. j.) Vö. még FÓGEL 1913. 94. p. 12 A bécsi egyetem orvosi kara 1494. június 18-án tartott ülésén, amelyen Kuntstock Gergely dr. budai orvos is megjelent, foglalkozott azokkal a vádakkal, hogy a doktorok csak 2 dukát (kb. annyi, mint 2 magyar Ft) ellenében tartanak betegvizitet (SCHRAUF 1893. III. 25. p.). Két dukát egy vizitért olyan hihetetlenül magas összeg, hogy feltétlenül túlzásnak kell tekintenünk. Nyilvánvaló azonban, hogy az adatot teljesen nem vethetjük el. Ha csak egy dukátot, vagy akár felet kért az orvos, az is olyan magas összeg, hogy a polgárság zöme nem tudta megfizetni. 13 Vö. pl. Farkaslaki Hints 1939. II. 308-309. p.; Korbuly é. n. 370. p.; Ortvay 1894-1903. II/4. 285. p. stb. Német városokban már a 14. században adtak ki orvosi rendtartásokat, Zsigmond király pedig 1426-ban minden német városnak elrendelte városi orvos alkalmazását. PETERS é. n. 20. p. skk.; KÖNIGER 1958. 44. p. skk.
