Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
584 Társadalmi csoportok a középkori Budán családból származó Pesti Gábor író már budai polgár volt.66 Tolna megyében is maradtak adatok pesti polgárok szőlőire, de itt fehérváriakéra is.67 A fehérváriak különben az egész közép-korban részt vettek a somogyi borok kereskedelmében, sőt termesztésében is. Már az 1220-as években hallunk a fehérvári latinok somogyi borkereskedelméről.68 1503-ban egymás után tizenegy különböző, Somogyból bort szállító székesfehérvári polgárnak gyűlt meg a baja a pannonhalmi főapátság tisztjével.69 A szőlőbirtok a feudális korban viszonylag szabad ingatlanforgalom lehetőségét adta meg a parasztságnak, szőlőjével a jobbágy szabadabban rendelkezhetett, mint a jobbágytelki állományával. Gyakran más földesúrtól is bérelhettek szőlőket.70 Ugyanakkor a szőlők megművelése nagyobb napszámos réteget igényelt.71 Ezzel újabb logikai érvet nyertünk a dél-dunántúli nincstelen tömeg létére, viszont egy ellenérvet is: volt számukra munkaalkalom a helyszínen is. Csakhogy ez nem minden esetben lehetett elég, hiszen nem ismerjük a tényleges munkaerő-szükségletet és kínálatot a délvidéken. A viszonylag szabad szőlőbirtoknak volt azonban - legalábbis a helyi szőlőbirtokos parasztság számára - kedvezőtlen vonatkozása is. A szabad ingatlanforgalom lehetővé tette a városi kereskedőtőke behatolását, a polgárok szőlővásárlását, amit csak megkönnyített az a tény, hogy a szőlőműveléshez anyagi befektetés kellett, és mivel a szőlő nem minden évben téríti meg a befektetést, a tőkével nem rendelkező szőlősgazda tönkre mehet.72 És valóban, az imént láttuk, hogy a budai, a pesti, a székesfehérvári polgárok nemcsak kereskedtek a borral, de szőlőket is szereztek. A szabad királyi városok polgárainak szőlőbirtokai kedvezőbb helyzetben voltak az ugyanabban a faluban élő jobbágyokénál. A polgárok ugyanis nem fizettek kilencedet, így kisebb önköltséggel termeltek, mint a helyi parasztok. Bizonyára egyáltalán nem véletlen, hogy az ismert 1498:41. t. c.-ben épp a budai, a székesfehérvári (valamint a zalánkeméni és egyéb) városok polgárait kötelezi arra, hogy mások földjein lévő szőlőik után a földesuraknak kilencedet fizessenek.73 Meg kell jegyeznünk, hogy ez a - különben a gyakorlatba azonnal át nem ment74 - törvény a földesurakon kívül a helyi szőlősgazdák érdekét is szolgálta. Amikor 1496-ban Buda még királyi védelmet szerzett Drágffi Bertalan vajda ellen, aki a birtokain fekvő szőlő után kilencedfizetésre akarta kényszeríteni a polgárokat, a vajda mellett név szerint felsorolt Tétény mezővárosi jobbágyai is fizettetni akartak a budaiakkal.75 Minél inkább növekszik tehát a polgári szőlőbirtok, annál inkább kell a paraszti szőlőbirtokosok egy részének pauperizálódásával számolnunk. Az elszegényedett, szőlőjüket a polgároknak eladó parasztok a zsellérréteget növelik. Másrészt a gazdag helyi paraszt is eladja javait sokszor, hogy városba költözzön. A szőlősgazda városi polgár, amennyiben városa környékén is van szőlője, elképzelhető, hogy felhozza oda megbízható munkaerőnek megismert falusi szőlőmunkását. Mint látjuk tehát, a négy megye szőlőművelése a városokkal való kapcsolatnak több lehetőségét biztosította. 66 KUBINYI 1968b. 81-85. p. 67 Prot. Búd. 34-35., 513-514. p. 68 P I . 61. p. 69 Uo. III. 581-583. p. 70 Vö. pl. Markai 1957. 463. p.; PACH 1963. 68. p. 71 Székely 1961.336. p. 72 Vö. Kubinyi 1964d. 399. p. 73 Corpus iuris 616. p.; Vö. MÁLYUSZ 1930. 809-839. p. 74 Székely 1961.336-338. p. 75 MÓL Ft. Vasvári kpt. orsz. lt. Fase. VII. nr. 63. [MOL DF 262533., regesztája: KÓTA 1997. 553. sz.]
