Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
578 Társadalmi csoportok a középkori Budán közöttük is lehetnek mezővárosiak. A valószínű azonban az, hogy csak kisebb számban, és nem jelentősebb, ismertebb helyről származók, hiszen különben arról nevezték volna őket. Táblázatunk így is tanulságos. Először is Tolna már eddig is megmutatkozó más jellege még világosabbá válik: innen, éppúgy, mint az ország más részeiről, elsősorban mezővárosi, vásárhelyi polgárok, lakosok mennek Budára. Feltűnő azonban, bár jóval magasabb a paraszti elem aránya, majdnem ugyanez áll Baranyára is. Az innen Budára, Pestre, vagy Óbudára költözők zöme szintén városi, mezővárosi polgár. Ezzel szemben Somogy és Zala nem annyira mezővárosi, mint falusi parasztokkal járult hozzá a három testvérváros polgárságának növeléséhez. Mielőtt a kérdés további vizsgálatát folytatnánk, ideje, hogy a Közép-Dunántúl egyetlen szabad királyi városa, Székesfehérvár polgárságának származásával foglalkozzunk, hiszen ez sokkal közelebb esett a Dél-Dunántúlhoz, mint a Duna-parti három testvérváros. Már térképünkön (lásd a 46. sz. ábrát) is világosan látszik, hogy a fehérvári polgárság törzsterülete Fejér megye volt, amelyhez a két déli szomszéd, Tolna és Somogy, valamint kisebb mértékben Veszprém csatlakozik. 5. táblázat. Székesfehérvári polgárok származáshelyei40 Származáshely Szám Százalék 35 km-es körön belül 20 30,4 Dél-dunántúli megyék 28 42,4 Az ország többi része 16 24,2 Ismeretlen 2 3,0 Összesen 66 100,0 Az „ország többi részéből” tíz kimutathatóan más városból vagy mezővárosból származott, ezzel szemben a huszonnyolc dél-dunántúli származású közül mindössze hat, azaz 21,4% városi, mezővárosi. (Ha a két Borhi nem a Valkó megyei Boroh mezővárosból, hanem Zalából származott, akkor az arány még nagyobb a falusi származásúak javára.) A feltűnő az, hogy Székesfehérvár Tolna megyei eredetű polgárai is kettő kivételével falusiak. Jobban megvilágítja ezt az (lásd a 47. sz. ábrát), ahol azokat a dunántúli származású székesfehérvári polgárokat tüntettük fel, akiknek származáshelye pontosan megállapítható. Először is pontosan kiugrik a város négymérföldes, harmincöt kilométeres piaci gyűrűjének jelentősége, sőt megállapítható, hogy ez a gyűrű tulajdonképpen csak harminc kilométeres. Világosan látszik az is, hogy nyugatra, északra és keletre a gyűrűn túl nem terjeszkedik a város, itt Buda, Esztergom, Győr és Veszprém piackörzete akadályozta Székesfehérvár gazdasági térnyerését, ami abban is megmutatkozott, hogy erről a vidékről Kispéc, Nagypéc (?) és Becse kivételével csupán néhány városból vagy mezővárosból jöttek Fehérvárra. Hozzátehetjük még, hogy a Bakony, a Vértes és a Pilis hegységek is útját állták ennek a terjeszkedésnek.) 40 40 Ld. alább az Adattárat. Megjegyezzük, hogy táblázatunkban a bizonytalan helynevek közül Menyődöt a 35 kilométeres körhöz, a két Borhit Valkó megyeinek vettük, és így Alföldivel és az ismeretlen Batvaival az „ország többi részéhez” rovathoz számítottuk.
