Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 567 kel kereskednek.197 Hasonló a helyzet a délvidéki borokkal kereskedő pesti-szegedi családoknál is. A nemes patriciátusnál a nyugat-európai „új nemességre” utaló mozzanatok mutathatók ki. A társadalomtörténet terén a genealógiai megfigyelések azt mutatják, hogy a két város lakossága több, egymástól vagyoni súlyát és anyanyelvét tekintve különböző rétegre oszlott, és az egyes rétegek tagjai inkább házasodtak idegen városok azonos rétegből származó polgáraival, mint saját városuk másik rétegének tagjaival. Ez mutatja egyrészt azt, hogy a városi uralkodó osztály, a középrétegek és a plebejusok tömegei nem vonhatók össze a „városi polgár” gyűjtőfogalmába, és a városon belül éles osztályharc tételezhető fel; másrészt arra is figyelmeztet, hogy a három nagy városi „osztály” egymás közti harcain kívül a városi társadalomtörténet kutatójának az osztályokon belüli rétegellentétekre is tekintettel kell lennie. További eredményünk az volt, hogy éppúgy, ahogy nem beszélhetünk egységről a polgárságon belül, a városba beköltöző és beházasodó nemesség sem egységes, hanem vagyoni helyzetének megfelelően olvad be valamelyik városi rétegbe, illetve lép rokoni kapcsolatra annak tagjaival. A nemesség tehát nem külön réteg Budán és Pesten. Bár elég pontosan megkülönböztethetők egymástól a polgárságot alkotó rétegek, a köztük levő választóvonal nem merev. Kisebb mértékben beházasodás (elsősorban özvegyek elvételével), nagyobb mértékben a meggazdagodás tette lehetővé a város alacsonyabb rétegeiből számlázottaknak a magasabba, esetleg a patriciátusba jutását. Jól menő üzletemberek, kereskedővé vedlett iparosok, hivatali pályát befutó értelmiségiek sikerrel kísérelhették meg az emelkedés útját.198 Bizonyára nem véletlen, hogy Kanczlyr János több mint ötvenéves korában jutott be először a tanácsba, Harber Mátyás ötvös pedig - fia egyetemi tanulmányai alapján - talán a hatvanat is megközelítette akkor. Mindketten bírák is lettek. Igaz, az is lehet, hogy korábban a városi szolgálat nem érdekelte őket. Azonos rétegből, de idegen városból származó polgár viszont igen egyszerűen juthatott be házasodás révén a főváros valamely rétegébe. Ez azonban demográfiai problémát is felvetett. A városi lakosság bevándorlók hiányában pillanatok alatt kihalt volna, igen rossz volt a szaporodási arány. Sokkal inkább kell azért a bevándorlókkal, mint az elköltözőkkel számolnunk. A helynévből képzett vezetéknevek vizsgálata Budán és Pesten is azt mutatja, hogy jelentős a bevándoroltak aránya. Anélkül, hogy erre itt módunk lenne részletesen kitérni, röviden megjegyezzük, hogy mindkét városban a magyar lakosságnak kb. egyharmada a környező megyékből származott, míg a következő legnagyobb csoport a Dél-Dunántúl néhány megyéjéből jött a fővárosba.199 A fenti gazdaságtörténeti, társadalomtörténeti és demográfiai elemzéseket a genealógiai kutatás nélkül lehetetlen lett volna elvégezni. Megfelelő forrásanyag azokra nem állt rendelkezésre, és így a lesajnált családtörténet eredményei mintegy új forrássá alakultak. Ez arra figyelmeztet, hagy a tudományos alapon végzett genealógiai kutatásnak nemcsak létjogosultsága van, hanem nemegyszer nélkülözhetetlen is. 197 Különösen erős a pozsonyiak beköltözése Budára a Mátyás-kor második felétől. Ez talán kapcsolatban van azzal, hogy Mátyás megvonta a nyugat-magyarországi városok árumegállítójogát, és csak Budáét ismerte el. KUBINYI 1965a. 515. p. 198 Vö. HEERS 1963. 226-227. p. stb. A felső rétegekbe bejutottak számaránya azonban az összlakosság számához képest nem lehetett magas. 199 Korszakunkban, 1470. és 1529. között néhány ezer budai, és kb. 5-600 pesti polgár személyére gyűjtöttünk anyagot. A helynevekből származtatott vezetéknevek alapján állítjuk a fentieket. A vezetéknevek ilyetén felhasználásának jogosságára ld. HEERS 1963. 274—275. p. és az ott idézett irodalom.
