Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
96 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete Wemer fia Lászlót börtönbe vetették, és Petermannt nevezték ki rectomak. Ezekben a frakcióharcokban a közpolgárság is részt vett. Petermann és társai - egykori adóbérlők - egy antifeudális ideológia befolyása alatt a hozzájuk csatlakozó papsággal kiközösítették a pápát, az összes püspököt és a szerzeteseket (ehhez az eseményhez a vámperek is hozzájárultak). A börtönből kiszabadult Wemer fia László csak három év múlva tudta a várost csellel visszafoglalni. Petermann megszökött, két tanácsosát - egyikük a szláv Márton volt - lovak mögé kötötték, és halálra hurcoltatták, az ügybe belekeveredett papokat pedig az érseknek adták át.509 A vezető rétegen belüli ellentétek ellenére a rektorság megszüntetéséig nem kerültek be kézművesek a tanácsba, és később is csak kevesen, például mészárosok, ötvösök és szűcsök.510 Ha eltekintünk a vámtulajdonos egyházi testületekkel folytatott perektől, akkor nem beszélhetünk a városi vezető réteg és a feudális erők közötti ellentétekről. Buda legtöbb német patríciusa nemesnek számított, és magyar nemesekkel házasodott. Sőt az utóbbiak is megtelepedtek a városban. E magyar nemesek közé tartozott a nyitrai Lőrinc ispán, továbbá Miklós mester, budavári polgár, aki a Ludány nemzetség tagja volt, és később királyi szolgálatba lépett.511 A vezető német családok gyakran választották a szent magyar királyok nevét (később már nem), sőt Ulving comes az ő tiszteletükre alapította a Szent László-kápolnát. Tükörfordítású nevek is előfordulnak: a német Nech Pfeffert magyarul Borsnak (Burs) nevezték.512 Az örményekről nem sok adat tanúskodik. A zsidók királyi kamarásokként a királyi palota védelmében élték életüket. A 13. század második feléből maradtak fenn adatok a zsidó temetőről, a 14. század elejéről pedig a zsinagógáról.513 Az idegen vendégek között még az olaszokat érdemes megemlíteni. 1276-ban egy velencei kereskedő és budai polgár, bizonyos Rubin fia Márton tolmácsolt. 1298-ban egy Johannes Gallicus nevű polgár tűnik föl.514 A 14. század közepe körül továbbá jelentős olasz népesség élt Budán. Erre az időre esik az Olasz utca végleges kiépülése is.515 Budát ezek szerint történetének első évszázadában a Vár gazdag vezető rétege irányította, mely túlnyomórészt németekből, kisebb részben magyarokból, illetve szlávokból állt. Ez a rétegjó kapcsolatokat ápolt mind a királyi udvarral, mind a magyar birtokos nemességgel, és így biztosította magának a város lakói fölötti zavartalan uralmát, úgyhogy a városi patriciátus leg-509 SRHI. 485. p.: „...Ladizlaus filius Wernerii de captivitate regis Vencezlai [...] liberatur et [...] castrum Budense per portam, que est iuxta synagogam Iudeorum [... ] noctis in silentio subintravit et quosdam cives Budenses, suos adversarios et proditores invasit subito et destruxit. Peturmanus autem iudex civitatis nudus fugiens vix evasit. Duos enim ex ipsis civibus, scilicet Martunherman et magistrum Martinum, iuratos cives de duodecim, in caudis equorum per vicos et plateas civitatis crudeliter trahi fecit et eorum ossa ignibus concremari. Bona eorum obtinuit et possedit. Sacerdotes insuper illos perfidos [...] manibus cathenatis et pedibus Thome Strigoniensi archiepiscopo destinavit...” A pápa kiközösítését a krónika is elbeszéli, a végére pedig ezt írja: „Hoc factum est castrum Budense [sic] quodam dicto Preturmano [sic] regente, quem pro Ladizlao captivato rex prefecerat Venceslaus.”(Uo. 482. p.). Ld. még fenn, 497. j. Petermann és társai tizedbérlők voltak. „Martunherman”-t ekkor comes Hermanus dictus Mortharmak nevezték; BTOE I. 290-291. és 353-354. p. 510 Kubinyi 1966. 277-291. p. 511 AO 1.100. p.; Karácsonyi 1900-01. n. 358-359. p. 512 MonVatic 1/2. 101., 106. és 110. p. 513 BÜCHLER 1901. 9-41. p.; ZOLNAY 1968a. 514 MonVesp I. 180. és 199. p.; BTOE I. 327. Vö. még SZÉKELY 1964. 27-35. p. 515 LÓCSY 1964. 191-208. p. A 14. század közepén az olaszok budai települését állítólag Colonicha da Rencine néven nevezték (PÓR 1894. 935. p ).
