Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
382 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság A németek üzleti és családi kapcsolatai Az olasz kereskedők kiváltságaik következtében különleges helyzetet élveztek. Elvileg ilyennel a többi külföldi nem rendelkezett, sőt, ahogy ez az Ofner Stadtrechtböl kiderül, Magyarország más városainak polgárai sem.210 A gyakorlat azonban más volt. A 16. század elején Magyarországon járt augsburgi Hans Paumgartner írja, hogy lehet ,jó barátokat” találni, akiknek segítségével megkerülhetők az idegenekre és kiskereskedelmükre vonatkozó tilalmak.211 Bécsiek és pozsonyiak már a 15. század közepén üzlethelyiségeket tartottak fenn Budán.212 A két említett város gazdasági visszaesése, árumegállító joguk megszorítása után közvetlenebbé vált a délnémet városok és Buda közti kapcsolat, ami a város belső életére is kihatott. A város főként németekből és elsősorban posztókereskedőkből álló vezető rétege elleni 1439. évi mozgalom sikeréből a gazdag magyar polgárság húzott hasznot. A város tizenkét tagú tanácsát ettől kezdve a németek és magyarok között paritásos alapon osztották meg, a főváros élén álló bírót pedig évente felváltva választották a két nemzetiségből. Úgy látszik, hogy az olasz, a délszláv és a lassan eltűnő örmény polgárokat a magyarokhoz, a lengyeleket és a cseheket pedig a németekhez számították.213 Buda vezető rétege nem öröklődő patríciusnemzetségekből állt, a városi tanács a legtekintélyesebb polgárokból került ki. A bekerüléshez különösen a gazdasági életben vagy politikai-hivatali pályán elnyert tekintély (pl. királyi tisztviselőség), illetve beházasodás volt szükséges. A vezető réteg helyzete ilyenformán hasonló volt a bécsihez.214 A 15. századtól kezdve Buda és Pest legtekintélyesebb polgárai magukat külön címzésekkel különböztették meg az egyszerű polgároktól. Ők voltak a prudens et circumspectusok, vagy csak circumspectusok, míg a közpolgárságnak csupán providus megszólítás járt. Tanulságos a circumspectus réteg összetétele: közülük a németek többsége posztókereskedő volt, míg a magyarok közt kincstári jövedelmek kezelőit és bérlőit, más királyi hivatalnokokat, bor- és marhakereskedőket, nagy szőlőbirtokosokat találunk. (Ilyenek persze a németek közt is voltak.) Ehhez a réteghez csak kevés kézműves tartozott, és ha mégis, ezek főleg ötvösök, szűcsök, szabók, mészárosok, zsemlyesütő pékek voltak.215 Ezek az iparágak voltak leginkább összekötve a kereskedelemmel, és más városokban, így Bécsben is, hasonló figyelhető 210 Mollay 1959. 89-92. p. (72-78., 81. §). 211 Müller 1962. 200. p. 212 Pozsony v. It. oki. 2397. sz. (1454.) [valószínűleg 4397. sz.; MOL DF 242468 ] 213 SZŰCS 1955.287-295.p.;SZÉKELY 1956.287-295. p.; MÁLYUSZ 1963.162. p; Kubinyi 1991-92. 23-42. p. Örményekre: Észt. pr. Lt. Archivum ecclesiasticum vetus 46. [MOL DF 249009 ] 214 Brunner 1965. 483^187. p. A budai vezető rétegre: Kubinyi 1963-64. 81-84. p. és a köv. j. 215 Kubinyi 1966. 235-242. p.; Rady 1985. 89109., 112-113. p. Itt jegyzem meg, hogy Rady és korábbi tanulmányaim többségében - beleértve ennek a tanulmánynak német változatát is - magam is a „patriciátus” kifejezést használtam a vezető réteg helyett. Vö. pl. KUBINYI 1966.203-264. p. Budán azonban-és a magyar városokban - éppúgy nem létezett patriciátus, mint Bécsben sem. Ott legfeljebb „patriciusi vezető rétegről” és nem patriciátusról lehetne beszélni. BRUNNER 1956. 139-140. p. A Béccsel foglalkozó modem irodalom azonban ezt a kompromisszumos formulát sem látszik elfogadni, inkább a „polgári vezető réteg” (bürgerliche Oberschicht) terminus technicust alkalmazza, ez tűnik a leghelyesebbnek. PERGER 1988. 18-21. p. Magam egy jegyzetben cáfoltam meg a korábban mások és magam által is alkalmazott „patrícius” kifejezés használatának jogosságát: KUBINYI 1991-92.24. p. 5. j. Használatát, amelyért magam is felelős vagyok - még a KMTL általam írt „város” címszavában is előfordul (716-718. p.) -, mellőzni kellene a magyar tudományban! ! !
