Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
244 A királyi székhely és a főváros zásokkal Buda környékén a vártartomány létrehozását.18 Természetesen ez csak nehezen járható út volt, különösen akkor, amikor az óbudai uradalom körülölelte Budát. Uralkodása második felében ezért Zsigmond másként oldotta meg a helyzetet: a nádorra bízta Budát, akinek a vár fenntartására külön jövedelmet bocsátott rendelkezésére.19 Mivel pedig ekkor a nádor egyben országos zsidóbíró is volt, ezt a jogkörét saját familiárisára, a budai várnagyra bízta. A budai várnagy így a zsidók országos albírája lett, sőt később — az albírói jelleg elhomályosulván - a várnagyot tekintették a zsidók országos bírójának.20 Valószínűleg ebben az időben kapcsolták a kunok, és jászok által fizetni köteles igen tekintélyes pénzbeni és természeti adókat (10 000 aranyforint, azonfelül búza, árpa, zab, borsó, lencse stb.) a budai és visegrádi vár eltartására. Érdekes azonban, hogy ezt nem a nádor vagy valamelyik familiárisa kezelte, hanem úgy látszik - az ebben az időben a nádortól többnyire független - jász és kun bírák, illetőleg a királyi kincstartó.21 Buda 1447-ig maradt a mindenkori nádor hatalmában. Az országgyűlés határozata értelmében azonban ez évben Budát az elhunyt Héderváry nádor fia nem az új nádornak, hanem Hunyadi kormányzónak adta át.22 A várnagynak, illetve várnagyoknak (ekkor többnyire ketten vannak) a 15. század közepén már kimutathatóan nagy személyzetük van, jegyzőjükre is van adatunk23 A zsidóbíróság, és a Buda város feletti joghatóság24 mellett Hunyadi, úgy látszik, hogy a harmincadok beszedésében is biztosított jogkört számukra.25 Fő feladata a várnagynak azonban a karhatalom biztosítása: a feudális állam vezetőjének, vagy valamely bíróság döntésének végrehajtását biztosítja.26 A várnak és főleg őrségének a feudális államrend fenntartásában fokozódó jelentősége lett, ezért igyekeztek az uralkodók ezek fenntartására önálló jövedelmeket biztosítani. Többek között ez is egyik oka volt a nádorsággal történt összekapcsolásnak, bár itt arra is figyelemmel kell lennünk, hogy ebben az időben az uralkodó általában nem tartózkodott Budán.27 Új helyzet következett be Hunyadi kormányzóságával, aki Budán szé18 1404: ZsO 1/1. 3123. sz.; 1410: ZsO. II/2. 7372. sz. Esetleg kapcsolatban volt ez a vártartomány alkotási kísérlet a budai népmozgalommal és a feudális belső harcokkal. Ld. rájuk SZÉKELY 1956. 353-5. p.; MÁLYUSZ 1960. 165-70. p. stb. 19 MÓL DL 87960. [BTOE III/2. 67. p.] (1422). Az adatot Kumorovitz Lajos professzor úrnak köszönjük. 20 1422. aug. 26.: HÁZI 1921-1943. 1/2. 224-5. p. A várnagy mint albíró. Később mint zsidóbíró: Balog 1907. 81. p. 21 Az 1450-es évek elejéről az Eizingerek levéltárában fennmaradt költségvetés részletesen foglalkozik a jászok és kunok adójával és természetbeni kötelezettségeivel. A természetbeni járadékot „zu dem havs gen Ofen vnd czu der Plintenpurg” adták: BIRK é. n. 4-6. A jászkun bírák gazdasági és igazgatási szerepére a 15. század első felében számos adatot közöl GYÁRFÁS 1870-85. 563. p. (1411: a fösáfár a jászok bírája); 564. p. (1411: a nádor a kunok bírája); 565. p. (1419: a lovászmester a kunok és jászok bírája); 568. p. (1420: a nádor a kunok bírája); 581. p. (1424: a kunok bíráját Ozorai Pipo bízza meg); 587. p. (1427: Káthai Mihály szolnoki főispán, a jászok és kunok bírája); 588. p. (1428: a lovászmester, mint a kunok és jászok bírája). Az adatokat tovább folytathatnánk, de nincs állandóság: hol a nádor, hol a főlovászmester, hol mások (olykor ugyanabban az évben egymást felváltva) viselik a jászok és kunok bírájának tisztét, és intézték a gazdasági ügyeket. A kincstartónak ajászkunok adó behajtása és igazgatása terén gyakorolt szerepére jó adatokat találunk Töttös László királyi kincstartó 1439-1440. évi iratai között. Időrendben: Zichy VIII. 668-670. p.; XII. 180-1. p.; IX. L, 12., 13. p. 22 Héderváry I. 251—4. p. 23 1 452: MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 45. fasc. 8, nr. 9. [MOL DF 237553] 19-25. p. 24 Mollay 1959 70-71. p. 32. §. 25 1 448: Szerbia 377-8. p. 26 Vö. pl. a 23. j-ben idézett oklevelet, továbbá: 1454: Knauz 1863b. 20. p.; 1455: MÓL DL 14990. 27 Sebestyén é. n. 62-79. p.
