Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
166 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete kult ki a budai német patriciatus egyesülete. Európa-szerte alakítottak maguknak a patríciusok külön céheket, asztaltársaságokat, vagy egyéb egyesületeket,410 amelyekre azért volt szükség, mert habár a tanácsban is többnyire saját képviselőik ültek, ide olykor-kényszerből, vagy politikából — be kellett venniük rajtuk kívül álló egyéneket, és különben is a tanácsnak csak meghatározott számú tagja lehetett. Szükség volt tehát olyan szervezetre, amelynek minden patrícius tagja lehetett, és amelybe idegeneket nem vettek fel. Kováts Ferenc éles szeme vette észre Pozsony esetében, hogy a városi vezetőréteg tagjai bizonyos tekintetben külsőleg is szervezve voltak a Krisztus teste, vagy Úrteste társaságban.411 A Krisztus teste társaságot Budán is megtaláljuk, és ez a 15-16. században a Nümberggel szoros kapcsolatot tartó nagykereskedő réteg szervezete.412 Persze kérdéses, hogy vehetjük-e ezt a vezetőréteget patriciátusnak. Szűcs — szemben Kovátssal - elismeri ennek a rétegnek patríciusi voltát, véleményünk szerint helyesen, viszont tagadja a „családuralom” meglétét.413 Bizonyos fokig valóban igaza is van, a városi tanácsban nemcsak kizárólag öröklés útján helyet foglaló esküdtek ültek. Hasonló volt a helyzet Bécsben is. A régi és eltűnő helyi földesúr „Erbburger” réteg mellett lassan kialakul a kereskedőkből, császári pénzügyi tisztviselőkből egy új, bár ezen a néven soha nem nevezett patriciátus. Bár egy 1396-os városi alkotmány értelmében a tanácsban az Erbburgerek, kereskedők és iparosok foglalnak helyet, iparosok sohasem kerültek be a tanácsba. Öt patrícius korporációból kerültek ki a tanácstagok: az apothekáriusokból, a posztónyírókból, a pénzverőkből, a kereskedőkből és az írnokokból.414 Mindennek ellenére bizonyos formában megvan a családuralom Budán is, azonban ez elsősorban leányági leszármazás útján következik be. Nagyon sok esetben, ha addig nem tanácsbeli család tagját esküdtnek választják, kimutatható, hogy vagy veje egy volt tanácstagnak, vagy annak özvegyét vette el feleségül.415 410 Planitz 1954.285-286. p. 411 KOVÁTS 1918. 15. p. (Szerinte azonban ez csak „pszeudopatriciátus”.) 412 Vö. Haller 1962. 471. p. 413 SZŰCS 1955. 266-267. p. 414 SCHALK 1919. III. 5-11., 456., 472-479. p. A kötetre Mályusz prof. úr hívta fel a figyelmünket, amiért ezúton is köszönetét mondunk. Vö. még PLANITZ 1954. 286. p. 415 Legjobban igazolja ezt a Siebenlinder-rokonság. A 15. század elején Siebenlinder János több ízben viseli a budai városbírói tisztet. Veje, Munich Henrik több üzletében társa, nagykereskedő. Munich leányait többek közt a budai Münzer Jánoshoz és a pozsonyi patrícius Gailsamhoz adta nőül. Münzer azután a 15. század közepén több mint harminc évig majd minden második évben Buda város bírája. Münzer bambergi származású volt. Úgy látszik, kétszer nősült, második felesége a nürnbergi eredetű Mühlstein családból származott. A Mühlsteinek inkább a bányavárosokban voltak érdekelve (bár a Siebenlinder-Munich-Münzer atyafiságnak is voltak itteni érdekeltségei!) azonban, nyilván a sógorság révén, a család egyik tagja a budai tanácsba is bekerült. Münzer fia, akit szintén Jánosnak hívtak, nem folytatta atyja kereskedelmi üzleteit, hanem egyházi pályára lépett, a budai vár előtti Szent Zsigmond-káptalan prépostja lett. Münzernek a Mühlstein leánytól született leányát az ugyancsak Nürnbergből bevándorolt Haller Ruprecht vette el feleségül, és alig egy-két éves budai tartózkodás után a városi tanácsba is bekerült, a végén pedig úgy látszik, bíró is lett. Haller fiai közül Ruprecht, anyai nagybátyja példáját követve kanonok lett a Szent Zsigmond-káptalanban, János viszont a nagykereskedő Szerencsés Imrével lépett üzlettársi kapcsolatra, és az alkincstartóságot is elnyerte. így tehát négy generáción át leányágon, és csak az ötödik generációban fiágon öröklődött a Siebenlinder-vagyon (pedig nem is vér szerinti leszármazottakra) és a városi tekintély. Feltehetően maga Siebenlinder is beházasodva került ide. Ld. mindezekre Kubinyi 1963-64. 80. p. skk. Fel kell még arra is hívnunk a figyelmet, hogy ha új, a tanácsban eddig nem szereplő vezetéknévvel találkozunk, az még lehet egy tanácsbeli család tagja fiágon is, nemcsak nőágon. A Nadler család (vö. Székely 1956. 579. p), amely Szűcs szerint „új” család a patriciátusban (SZŰCS 1955. 266. p.), a valóságban az egyik legrégebb időtől kimutatható budai patríciuscsaládnak, a Tilmannoknak egyik oldalága, és mint ilyen birtokostárs a vidéki Tilmann-jószágokban is (1430. MÓL DL 12320. [BTOE II1/2.
