Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 165 Székely több helyen javította Szűcs elképzeléseit. Értékelésével, a plebejus tömeg szerepének ismertetésével teljes mértékben egyet is értünk. Úgy látjuk azonban, hogy a mozgalomban élesen el kell választanunk egymástól a mozgalom eredményeként a hatalomban való részesedést elért „magyar középpolgárság” mozgalmát és a plebejusok felkelését. A „magyar középpolgárság” ugyanis nem más, mint az időközben kialakult „magyar patriciátus”.400 A két vonal egymástól teljesen független volt, azonban pillanatnyilag összekapcsolódott az alsóbbak küzdelme és a felsőbbek eredménymegragadása. Székely jól látta: „hogy a magyar bíró választása kezdetben nem annyira a céhpolgárság előretörését jelentette, mint inkább megtévesztő, leszerelő célzatú lehetett a feudális-patrícius erők részéről”.401 A magyar patrícius-klikk, amelyhez magyar nemesi elemek is tartoztak, frakcióharcot folytatott a hatalomért a zömében német posztónyíró-patrícius csoporttal, és amikor kirobbant - általuk sem remélt mértékben — a népmozgalom, igyekeztek minél előbb kiegyezni a másik csoporttal, hogy minél előbb helyre lehessen állítani a városi vezető réteg egységét a plebejusokkal szemben. Miben állott ez a frakció-harc a városi uralkodóosztály két csoportja között? A Jogkönyv paragrafusai alapján kétségtelennek látszik, hogy ez elsősorban nemzetiségi jellegű volt. A városban csak a gazdag, birtokos, és német anyanyelvű polgárok gyakorolhatták a hatalmat. Bíróvá csak tisztavérű németet választhattak, a tizenkét esküdt között pedig tíz németnek kellett lennie.402 Leszámítva Farkas László bíróságát, a bírák esetében ezt a szabályt meg is tartották. De nemcsak ez az ellentét mutatható ki adatainkból. Közismert, hogy a 13. századtól kezdve egyrészt a városi lakosság plébániája, a Nagyboldogasszony-templom, másrészt a vári magyarok plébániája, a Magdolna-templom (melyhez tekintélyes külvárosi terület is tartozott) és a külvárosi Szent Péter-plébániatemplom között a joghatóság és az alávetés szempontjából hosszas viták voltak, és ezt közvetlenül az 1439-es mozgalom után, a magyar Kopácsi Dénes bírósága alatt zárta le a város.403 A középkori városi plébániákhoz egyházközségek tartoztak, vagyonukat a városi patriciátus egyik képviselője, mint vitricus, templomgondnok kezelte.404 Buda esetében a Mária-templom, mint főplébánia kegyúri jogát a városi tanács gyakorolta,405 szemben a másik két plébániával, ahol a plébánia lakosságának, az egyházközségnek volt a kezében a kegyúri jog.406 A városi tanács ez időben a „rath der Tewtschen”407 azaz a plébániakörzet német patríciusainak érdekvédelmi szerve volt elsősorban.408 Nem véletlen, hogy templomgondnoknak a legelőkelőbb patríciusokat választották meg.409 Ugyancsak a plébánia körül ala400 Szűcs 1955. 292. p. azt írja: „...a céhek szerepe intézményesebbé vált a városi közigazgatásban, mindez azonban azt jelentette, hogy kialakult a magyar patriciátus (kiemelés Szűcs Jenőtől), amely paritásos alapon, most már a némileg visszaszorult német patriciátussal együtt (kiemelés Szűcs Jenőtől) tartotta kézben a hatalmat.” Ezzel a megállapítással - a céhek szerepét leszámítva, mert az alig, illetve csak néhány céh esetében érvényesült - egyetértünk, csak annyiban helytelen Szűcs érvelése, hogy bizonyítékul épp a német patriciátus bizalmi férfiét, Farkas Lászlót emeli ki. 401 Székely 1956.577. p. 165. j. 402 Vő. Szűcs 1955. 282-287, p. 403 GÁRDONYI 1936. 68-71. p.; NÉMETHY 1876. 20-22. p. 404 Vö. PLANITZ 1954. 205. p. skk. A templomgondnokokra PLÖCHL 1955. II. 392. p. 405 MOLLAY 1959. 67. p. 23. §. 406 K.UBINYI 1962. 162-163. p. 407 Mollay 1959. 189. p. 404. §. 408 A magyar Farkas László származása ellenére biró lehetett, mert ezekhez a német posztónyírókhoz tartozott, háza is köztük állott. Vö. MÁLYUSZ 1963. 162. p 409 Pl. Nadler Mihályt, Székely 1956. 579. p. Vagy Münzer János többszörös bírót (1461. MÓL DL 15670.) stb.
