Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
164 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete rumque civium eiusdem ecclesiae seu praepositurae suburbii huius civitatis nostrae Budensis vulgariter Felheviz appellati” szólt.393 A felhévízi bíró és városa magát saját oklevelükben „iudex oppidi vel suburbii civitatis Budensis de Felheviz”-nek nevezi.394 Lényegében így is volt ez igaz. Közös eredetükön kívül a rév, a budai tulajdonban levő vásár, a felügyeletük alá tartozó ispotály, és a budai polgárok által bérelt malmok mind-mind szükségképpen összekapcsolták egymással a fővárost és a jobbágyfalut. A kapcsolat elsősorban a külvárosok irányában volt erős. A malombérlők zöme Buda szentpéteri külvárosából származik, így Zsemlyesütő Gáspár is ott lakik, bár budai esküdt. Az apácák egyik jobbágyának ügyében ugyancsak szentpéteri lakosok a fogott bírák, stb.395 Külvárosi iparosok, de egyben malombérlök, és a városi tanács tagjai? Nyilván vagyonuk alapján jutottak a tanácsba, vagyonuk egyik alapja pedig épp hévízi malmuk. Ezért foglalkoznunk kell szerepükkel Buda irányításában, a patriciátus szerepével a 15-16. századi Budán. Nemcsak az indokolja ezt, hogy ebben az időben kétségtelenül külvárosi „iparosok” kerülnek be a budai tanácsba, hanem egy, az 1439-es budai népmozgalommal összefüggő eset is. Székely György vette ugyanis észre, hogy egy 1436. évi oklevélben szerepel több budai polgárral együtt Kopácsi Dénes felhévízi lakos, aki az 1439-es mozgalom után Buda első „magyar” részről megválasztott bírája lesz. Ugyanebben az oklevélben Kopácsival együtt szerepel az a János ötvös, akinek - mint a „magyar” párt vezetőjének meggyilkolása az 1439-es mozgalom közvetlenül kiváltó oka lett.396 Kopácsi, aki a „német” párt által megválasztott, és a német posztónyíró patriciátus bizalmi embereként működő Farkas Lászlót397 követte a bírói széken, kétségtelenül Ötvös János utóda volt a „magyar” polgári ellenzék vezetésében. Négy év alatt érte el ezt a befolyást a hévízi lakos? Elképzelhetetlen. Kopácsi már 1436-ban az ellenzék vezetői közé tartozott. De így annál inkább érdekfeszítő a budai patrícius vezetés kérdésének tisztázása. Az 1439-es mozgalom történetével és értékelésével újabban Szűcs Jenő398 és Székely György399 foglalkozott a legalaposabban. Szűcs a budai ellentétek gyökerét a német tőke és a legszegényebb magyar plebejusok, a széles külvárosi tömegek szembenállásában látja. A német patriciátus uralma alatt, ha nehezebben is, de erősödik a magyar középpolgári ág, amely azonban bizonyos vagyont elérve, már kevéssé hangoztat forradalmi jelszavakat. Azért a középpolgári ellenzék és a külvárosi szegénység között - az egész magyar lakosságot sújtó megkülönböztetések miatt - volt még összekötő kapocs. A harcot azonban a közép-polgárság helyett a nincstelenek vívták meg, de a jogokból az előbbiek részesültek. Szűcs a mozgalmat 1438-ra helyezi. Székely viszont bebizonyítja, hogy valójában 1439-ben zajlott le a mozgalom, és rámutat, hogy Szűcs túlságosan leegyszerűsíti etnikailag az ellentéteket. A felkelésbe a plebejustömeg, és a parasztságtól még teljesen el nem szakadt népelemek kapcsolódtak be (szőlőkapások), és jelentős tény, hogy a magyar származású gazdag polgárok házait is - mint például Érdi László esküdtét-kirabolták. A mozgalom huszitagyanús, bizonyos népi patriotizmustól is át van fűtve, eredményeit a magyar céhpolgárság élvezte. 393 Varjú 1902. 39. p. 394 1509. július 17.: MÓL DL 46899. 395 Ld. fenn. 396 Székely 1956. 574-575., 577. p. 165. j. Az oklevelet (MÓL DL 12990.) már idéztük, amikor az apácák és a György deák altárnokmester közti viszályról emlékeztünk meg. 397 MÁLYUSZ 1963. 158., 162. p. 398 SZŰCS 1955. 287-295. p. 399 Székely 1956. 574-577. p. Vö. még újabban Mályusz 1963. 162. p. skk.
