Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 155 igényt tartottak többi malomhelyükre is, ugyanis 1439. szeptember 29-én eltiltják a királyt és a királynét, hogy Zenthi Miklósnak malomhelyet adományozzon.341 342 1 452. január 30-án Hunyadi kormányzó parancslevelével iktattatják be magukat egy Szentlélek-templom melletti malomhely birtokába (az ispotály képviselőjeként Hamburgi György rektor meg is jelenik az iktatásnál).343 Valószínűleg ez a malomhely azonos azzal, amelyet később a Szentlélek-ispotály is magának követel, és ahol 1459-ben az óbudai apácák malmot építenek.344 A jelek tehát arra mutatnak, hogy a malmok zöme elpusztult, és most a régi malomhelyeken új malmokat építenek. A szigeti apácák malmára 1442. június 21-ről van adatunk, amikor Groblak Miklós budai péknek adják bérbe. A bérösszeg hét garleta lisztté őrölt tiszta búza és négy circulus. A bérlő köteles a malmot saját költségén jó karban tartani, kivéve a malomkövet, amelynek költsége az apácákat terheli.345 A 15. század vége felé újból megsokszorozódnak a malmokra vonatkozó adataink. Ekkor tűnik fel először az óbudai káptalan malma, amelyről eddig nem hallottunk. 1481. április 1-jén a budai káptalan tiltakozik az ellen, hogy a király néhai Pyber Benedek budavári udvarbíró által elfoglaltatta malmukat, amely felülről az óbudai vár, alulról a szigeti apácák malmaival szomszédos, és először artifices purgatorum annorum helyezett el, később Mátyás nevű ötvösének adta, most tőle elvéve malleatoriumot épített benne. Régen a budai külvárosi takácsok évi 16 Ft bért fizettek a malom után a káptalannak.346 Egy 1487. évi oklevélben ezt a malmot „hámor, sive officina fabrilis regie maiestatis” néven említik, azonban 1503-ban újból a káptalan birtokában van, 1516-ban pedig felső és nagyobb malomkerekét a káptalan bérbe adja Babochay János budai külvárosi zsemlyesütőnek, azzal a feltétellel, hogy kőépületekkel köteles helyreállítani a malmot. Évi 20 Ft bérrel tartozik.347 Lefelé a szigeti apácák malma szomszédos a káptalanéval, amely mellett az apácáknak még egy malma van. A káptalani malom melletti malmot 1487-ben Báthi György pesti bíró és volt királyi sókamarásnak adják zálogba 200 arany Ft-ért hat évre. 1503-ban viszont az apácák a budai városi tanács előtt előadják, hogy a malom eddig Zsemlyesütő Gáspár budai esküdtnél volt zálogban, azonban Zegedy Pál pesti bíró 200 aranyforintért kiváltotta. Most újból átadják Zsemlyesütőnek, de bérletképpen, évi 24 Ft bérért.348 Ezzel kapcsolatban kezdődnek azután a nagy malomperek. A malompereknél az óbudai apácák malmai okozták többnyire a zavart (vagy nekik okoztak mások). Ők újabb malmokat akartak itt építeni: így például a nyolcvanas évek elején egy Dus István nevű szentfalvai mesterrel állapodnak meg — Kisvárdai János jobbágya -, ugyanis malmot akartak építtetni másik malmuk mellé. Dus felvett 23 Ft-ot, de a malmot nem készítette el.349 1497. április 24-én az óbudai apá341 1438. március 27.: MÓL DL 13164. [BTOE1II/2.298. p ], április 24.: MÓL DL 13179. [BTOEIII/2.299. p,]; május 5.: MÓL DL 13188 [BTOE III/2.300. p.]; június 24.: MÓL DL 13207. [BTOE III/2.302-303. p.]; 1439. január 31.: MÓL DL 13299. [BTOE III/2. 309-310. p ] Úgy látszik, hogy ez csak malomhely lehetett, mert az üveggyártó felépítési kötelezettséget vállalt. A bérösszeg túl alacsony: 5 aranyforint. 342 MÓL DL 13441. [BTOE III/2. 320. p.] 343 MÓL DL 14517. 344 MÓL DL 15366. 345 MÓL DL 13682. 346 Jászói kvt. hh. lt. Prot. ant. (A) 32. [ma valószínűleg A 26r v, MOL DF 253826 ], ld. Mályusz reg. 347 1487: MÓL DL 19334.; 1503: MÓL DL 21148.; 1516:KNAUZ 1863b. 107. sz. Buda város ezt megerősíti: 1518: uo. 114. sz Mátyás hámorára ld. még: ELEKES 1956. 124. p. 348 Ld. a 346. j 1512. február 25-én György mester zsemlyesütőnek és budai esküdtnek adják bérbe: MÓL DL 22279. 349 1481: MÓL DL 18572.; 1483: Egyet. kvt. LEO 669. sz. [MOL DF 283529.]; ELEKES 1956. 99. p.
