Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 53 első elnevezés a fővárossal való kapcsolatára utal, a két másik a jogi különállóságára, mely a települést mint a Szentháromság-perjelség birtokát illette. Budafelhévíz tehát a kikötő mellett mint szabad, hospes és conditionarius népesség, köztük kézművesek települése jött létre, mely talán országos vásárral is rendelkezett. Városi autonómiája a 15. század végéig nem volt, jellegzetes példájaként a kelet-európai suburbiumnak és a városias településnek, mely a jogilag kiváltságolt várost megelőzte.102 Eredetileg - a későbbi főváros Szent Péter mártír külvárosának alaprajza alapján - a királyi udvarháztól délre fekvő területre is kiterjedt. Ezt a déli részt, melyet - úgy tűnik - hospesek laktak, a város alapítása után Budához csatolták. Sőt, úgy látszik, eredetileg a későbbi főváros területének is egy nagyobb része ehhez tartozott.103 Buda területe a 13. század közepétől Buda területe tehát a város alapítása előtt sem volt lakatlan, sőt úgy tűnik, hogy magán a Várhegyen is volt település. A legfrissebb ásatási eredmények is igazolják, hogy itt, különösen a Várhegy északi felén már a későbbi városalapítást megelőző időben is álltak kőházak.104 Buda területén nyomait találjuk egy királynéi birtoknak is, de nem tudjuk, ez kapcsolatban állt-e a királyi cliciiimmal. Egy sajnos keltezetlen oklevélcsoportban a tárnokvölgyi és deszkái birtokok közti perről olvasunk, melyek a későbbi fővárostól mintegy 20 km-re délre feküdtek.105 Eredetileg a királyné tárnoki szolgáló népei a berki nemesekkel pereskedtek a birtokokért. Ezek a tárnoki királynéi népek (populi regire) tulajdonképpen a latinul táv érni cinek, magyarul tárnoknak nevezett szolgáló népek voltak, akiknek feladata a terményadók beszedése volt. A tárnokok képviseletében Zemeyn centurio, Hogov bilotus (sic!), Walt, Petrus filius Farkasii és Stephanus, mindannyian jobagiones populorum regire jártak el. Egy másik ügyben Othmart említik, a centuriótés Istvánt viszont nem.106 A felsorolt tisztségek -centurio, bilotus (más forrásokban bilochus) és jobagiones — a királyi és királynéi birtokok ekkortájt már felbomlóban lévő szervezetére és tisztségviselőire utalnak.107 Az első oklevélben Móric királynéi udvarbíró és nyitrai ispán (iudex curie regire et comes Nitriensis) ítélkezett, aki a két tisztséget 1251 -ben és 1257-1259 között viselte.108 109 Az első év a helyes, mivel a későbbi időpontban már a budai polgárok szerepelnek, továbbá mivel a második oklevélben ítélkező Bechend ispán később már nem adatolt.10'’ 102 Vö. LUDAT 1955; Stoob 1961. 25-84. p.; Blaschke 1973. 354. p. 103 KUBINYI 1964b. 97-102. p. Budafelhévíz lakossága tehát éppoly kevéssé volt egységes, mint a prágai váralja településé. Vö. Fiala 1967. 35. p. 104 Vö. LÓCSY 1969.108.p.;LÓCSY 1971.209-222. p ; továbbá kollégáim, Bertalan Vilmosné és H. Gyürky Katalin szíves közlései. 105 Kiadása: BTOE I. 70-74. p , 52-56. sz. A keltezéséhez Id. KUBINYI 1961a. 139-140. p. 215-222. j. 106 BTOE I. 70. p„ 52. sz. és 72-73. p„ 55. sz. 107 Lederer 1959. 93-174. p ; Boreczky 1904. 14-15. p. 108 Wertner 1893. 200. p. 109 Őt 1243-1247 között említik. Vő. RegArp 739. és 855. sz.
