Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
44 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete beszélhetünk olyan tervszerű régészeti városkutatásról, mint például Lengyelországban.12 Mivel a második világháborúban megsérült házakat fel akarták újítani, általában nem volt lehetőség tervszerű ásatásokra13 - kivéve természetesen a műemléki kutatásokat. Igaz, a Buda török uralom alóli felszabadítását, 1686-ot követő időszakból számos városalaprajz maradt ránk, melyek a telekviszonyokat is jelölik, ezekből - sajnos — csak bizonyos városrészekben következtethetünk a középkori állapotra.14 Amint még látni fogjuk, több külvárost talán már az első, 16. századi támadások előtt, de legkésőbb az 1686-ig terjedő időszakban szisztematikusan leromboltak,15 jóllehet ezek —mivel részben még a városalapítás előtt létesültek-alaprajzaikkal fontos következtetések levonására adhattak volna alkalmat. Mindezek a nehézségek akadályozták a középkori várostörténet feldolgozását. Buda területe a városalapításig A táj A mai Budapestet az 1872. évi XXXVI. te. hozta létre, amikor egyesítették Buda és Pest szabad királyi városokat Óbudával és a Margitszigettel. 1950-ben számos elővárost és környező falut csatoltak a fővároshoz. Buda és Óbuda a Duna jobb partján, míg Pest a bal partján fekszik. Létrejöttükhöz földrajzi adottságok is hozzájárultak: a Duna bal oldalán terül el a magyar Alföld, míg a jobb parton a hegyvidék szinte a folyóig húzódik. A Duna ilyenformán két természetes tájegységet választ el egymástól. A jobb parti völgyek természetes átjárók a Duna felől, és egyben lehetőséget nyújtanak nagyobb települések kialakulására. A városok létrejöttéhez a dunai átkelési lehetőség is hozzájárult. A Dunakanyarban terül el a Szentendrei-sziget, a jelenlegi város déli részén pedig a hatalmas kiterjedésű Csepel-sziget található. E kettő között az átkelést kisebb-nagyobb szigetek nehezítették. A három város, Buda, Pest és Óbuda környezetében három jelentős folyami átkelőt találunk: a Margitsziget északi és déli végénél, valamint a folyón lefelé, ott, ahol a Duna kissé összeszűkül, ti. a Gellérthegy lábánál, az Ördögárok torkolatánál. Az északi átkelő jobb partján alakult ki Óbuda, a középső révnél Budafelhévíz, a délinél végül a jobb parton a kisebb, túloldalt pedig a nagyobb Pest. Buda városa egy háromszögletű domb (az ún. Várhegy) platóján terült el, melynek déli csúcsa a pesti rév fölé magasodott. Buda elővárosai a Várhegy és a Duna közti háromszögletű sík területen alakultak ki. Meg kell jegyezni, hogy az egyes átkelők jelentősége nem volt mindig egyforma. Először az óbudai volt a legjelentősebb, azután a két délebbi. E réveken keresztül vezetett a kelet-nyugati útvonal Erdélyből és az Alföldről Bécs felé, levágva a Duna kanyarulatát.16 A kedvező útviszonyok miatt ezt a vidéket az ország minden irányából könnyen el lehetett érni, ezért nem véletlen, hogy a területet már a 13. században medium regninek nevezték, az itteni településeket pedig az ország népe locus communiorként ismerte.17 12 Vö. Ludat 1955. 20-23. p.; Ludat 1957. 104-106. p.; Hensel 1967. 13 A magyarországi városi ásatásokról ld. HOLL 1970. 402-410. p. 14 A budai külvárosokban nem érvényes az a szabály, miszerint „a telkek területe az évszázadok folyamán nem változott”. Keyser 1969. 368. p. 15 Külföldi példák: FISCHER 1952. 99. p. 16 Prinz é. n. 59-79. p.; Gerevich 1950. 128-130. p.; Pécsi 1959. 16-17. p.; Fügedi 1959. 8-10. p.
