Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán 447 tartozékaival, Visegrádon két házuk. Az allódiumszerzés és a majorföld napszámosokkal való megműveltetése mindenesetre nem a feudális földesúri gazdálkodásra jellemző. Hasonló volt a helyzet a kertkultúra és a kaszálók esetében. A budai patriciátus majorságain részben állandó alkalmazottak, mint Gallinczeréknél az említett Dobos és Izajás, részben időszaki munkások dolgoztak. Éppen ezért a földbirtokszerzést önmagában nem tekinthetjük még bizonyítéknak a városi patriciátus feudalizálódására, legfeljebb akkor, ha jövedelme nagy része a földjáradékból származott. Egész Európában általános jelenség volt ugyanis, hogy a nagykereskedő üzleti tőkéjének egy részét az üzlet kockázata elől földbirtokba fektette, mégsem nevezhetjük az ilyen kereskedőt feudális úrnak.190 191 Számadáskönyvünk és a Halierek idézett osztály levele egyaránt azt mutatja, hogy ezekben az esetekben a kereskedelmi tőke behatolt a mezőgazdaságba, és ott bérmunka alkalmazásával jelentős mezőgazdasági árutermelésbe kezdett. A kereskedelmi tőke azonban nemcsak a mezőgazdaságba, hanem a mezőgazdasági iparba is behatolt. Sörgyártók és mézsörgyártók már a 15. században is éltek a városban, egyes sörfőzők pedig a 16. század elején már tekintélyes vagyoni szintet értek el.192 Más városokban a sörfőző üzem gyakran városi tulajdon volt, vezetője városi alkalmazott.193 Budán úgy látszik, nem ez volt a helyzet, de a sörfőző iparos gyakran itt sem dolgozott önállóan, hanem a nyersanyagot adó és munkaeszköz-tulajdonos kereskedő számára: lényegében bérmunkásként akkor is, ha segédeket tartott, akiket saját béréből fizetett. A sört már a kereskedő adta el. Gallinczemek jelentős jövedelme származott a sörből, és ezért a nyersanyagot saját termeléssel igyekezett előállítani. Ugyancsak a mezőgazdasági iparba való bekapcsolódást mutatja a malomtulajdon. A budai és Buda környéki, elsősorban felhévízi malmok közül a 14. századtól kezdve-bár nem egy közülük feudális tulajdonban volt-több került a budai patriciátus kezébe, részben tulajdon, részben bérlet formájában. A molnáriparos azonban rendesen sem nem tulajdonosa, sem nem bérlője a malomnak, hanem csak alkalmazott.194 Pedig a malom tekintélyes jövedelmi forrást biztosított gazdájának, nem egy városban a molnárok a leggazdagabb polgárok közé tartoztak.195 Befejezve a számadáskönyv feldolgozását, azt hisszük, sikerült rámutatnunk, milyen nagy szerepet játszott a város életében a szőlőtermelés, és világosan szembetűnt a patriciátus befolyása rá és a mezőgazdasági iparra is. Agrártörténeti Szemle 6. (1964) 371-401. p. 190 Szövegét Helmut Frh. Haller v. Hallerstein közölte velünk a Kolozsvárt őrzött volt erdélyi Haller-levéltárból származó eredetiről készült és a grossgründlachi (Németország) Haller-levéltárban [Hallerarchiv. Schloss Gründlach] található másolatról. Szívességét ezúton is köszönöm. 191 Vö. például PlRENNE é. n. 161. p.; Histoire générale des civilisations III. 478. p.; DOLLINGER 1955. 385. p. skk.; AMMANN 1955. 506. p.; Fédou 1954.461—480. p. (különösen 466-469. p.) Hogy mennyire óvatos volt a középkori kereskedő, és milyen hatalmas összegeket vont ki ilyen vagy amolyan módon az üzletből, azt jól mutatják danzigi példák is. SAMSONOWICZ 1961. 339-340. p. 192 Kubinyi 1964b. Oláh Miklós 163 p. 15. sz. eleji mézsörgyártók: 1421. június28. Ulricus braxator medonis. MÓL DL 11101. 193 Pl. Pozsonyban: KIRÁLY 1894. 126. p. 194 Kubinyi 1964b. 157. p. 195 SZŰCS 1955. 59. p. 138. j.
