Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
432 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság nak.137 Lehetséges, hogy ezek diósgyőri uradalmi jobbágyok voltak, akiket várnagyuk alkalmazott budai szőlői számára. (Lehet, hogy ottani szőlőmunkásokat is hoztak a szekéren.) A Gallinczer-háztartás azonban nemcsak diósgyőri lovakkal és szekerekkel dolgoztatott, hanem a sajátjaival is. A legkisebb kiadás (2 Ft 97 d) abrakra ment (június 19-től október 11-ig). Szénát lovaik számára - leszámítva a szüret időszakát, amikor idegen lovak voltak itt - sohasem vásároltak. Valószínű, hogy Gallinczer saját termésű szénája fedezte lovai szükségletét. Etetésre zabot és korpát vásároltak, almozásra szalmát. Augusztus 12-e óta zabot sem vettek, úgy látszik tehát, hogy a saját termésű zab az aratás befejezése után augusztustól elég volt a lovak számára.138 A lovak tartása természetesen időnként patkoltatást is szükségessé tett (július 5-től október 17-ig négy ízben), továbbá a lesántult lovak gyógykezeltetését (a kovács által).139 Vásároltak lószerszámokat (hevedert, istrángot stb. 1 Ft 17 d-ért), továbbá egy készülő hintószekérhez két mázsa vasat (7 Ft-ért) és köteleket (1 Ft 28 d-ért).140 A háztartásnak ezenkívül sok egyéb kiadása is volt. Részben javítási, karbantartási munkák,141 más felmerült szükségletek fedezése142 vagy a tulajdonos és rokonsága valamely váratlan kívánságának teljesítése.143 Adó- és egyéb közterhek A 47 Ft 20 d-os adókiadás a teljes kiadás 7,2%-a, tehát elég jelentős tétel volt. Augusztus 24-én házcenzus és a bor hazahozatalával kapcsolatos pecsétpénz (ez nyilván előleg) címén 15 Ft-ot fizettek. A sáfár a kettőt együtt hanchnak nevezi. A szó értelmetlen, talán a hcntszins összevonása. Szeptember 26-án ugyancsak házcenzusként 22 Ft 20 d-t és sörpecsétpénz címén 10 Ft-ot fizettek.144 Ez a 47 Ft 20 d nyilvánvalóan nem tartalmazza Gallinczer teljes adóját. A város rendes királyi adóját tavasszal, Szent György napján fizették,145 146 a polgárság feltehetően akkor, április végén rótta le adója nagy részét a városnak. (A szeptemberben Gallinczer által fizetett adó úgy látszik, egy Szent Mihály-napi adó lehetett, az augusztusi pedig vagy hátralék, vagy rendkívüli adó.) Az adónak egyébként itt is nyilván több fajtája volt, a vagyonadó mellett jövedelmi, kereseti adót is szedtek.145 Az adózás egyik lényeges alapja a bortermés, amellyel a Jogkönyv részletesen foglalkozik.147 A borpecsétpénz országszerte az egyik legfontosabb boradó137 Elekes 1955. 14. p.; Székely 1961. 331-312. p. 138 Szkv. 14, 14v, 15, 16v, 17, 18, 18v, 19, 19v, 20, 20v, 21, 21v, 23v, 26v, 27. 139 Uo. 15v, 16,24v, 28. Szeptember 26.: „unus equus erat claudus et fabro dedi d. 50”; „iterum, quod emat mecicum [!] pro equo in patica dedi d. 40.” (uo. 25) 140 Heveder stb.: uo. 1, 10, 12,25v. Hintószekérre: 4v, 25v, 26. 141 Pl. üveg: 4 d. június 19-én, uo. 14; június 26-án cigánnyal két reteszt és két rostot készíttetett 20 d-ért, uo. 14v; július 12-én 20 d-ért zárat vettek a majorházhoz, uo. 16v stb. 142 A leggyakrabban, június 19-től október végéig szinte naponta visszatérő tétel a candelta (gyertya) vásárlása. Általában kis, 3-4 dénáros tételek szerepelnek a házi kiadási, a fejérföldi és a sörfőző számlákon. A legnagyobb tételt október 3-án vezetik be: a pince számára vesznek 54 d-ért. Összesen 2 Ft 53 d-t adnak ki gyertyára. 143 Pl. június 29-én (Szkv. 15.) „ad commissionem domini mei” 3 Ft 26 d-t fizetett ki a sáfár Irhagyártó Lénárt mesternek, feltehetően egy tímárnak. (Irhagyártót ismerjük: 1524-ben megveszi Eisner János budai polgártól annak Mondolás szőlőhegyi szőlőjét 40 Ft régi és 60 Ft új pénzért, MÓL DL 50566.) 144 „Eodem die censum domi et etiam de sigillo quum [?] vinum domum portant, qui vocatur hanch dedi fl. XV” (Szkv. 22.) „Censum domi [a lapszélen] eodem die propter sigillum servisie il. X. eodem die pro censu domi dedi fl. XXII d. XX.” 145 MOLLAY 1959. 9., 49. §. 146 Vö. többek közt SZŰCS 1955. 62 p. 146. j. Magára az adózásra Id. újabban FÜGEDI 1957a. 46. p. skk.
