Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
430 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság 13. táblázat. Háztartási kiadások. Költség fajta Ft d Élelmezés 65 59 Bor 11 46 Ruházat 6 37 Úti, szállítási költségek 30 19 Ló és szekér 13 67 Egyéb 21 15 Összesen 148 43 Az élelmezési kiadások a háztartási költségeknek 44,2%-át, a borvásárlással együtt 51,9%-át adják. Jelentőségüket külön aláhúzza, hogy a számadásban foglalt összes kiadásnak kereken 10%-a (borfogyasztással együtt 11,7%-a) élelmezési. A háztartási kiadások naplójában napról napra vezették be az élelmezési kiadásokat, de csak szeptember 10-ig. Szeptember 12-től 24-ig az élelmezésre fordított költségeket az egyes szőlőhegyek kiadási rovatain, illetve az első oldalon tüntették fel, úgy tűnik tehát, hogy a szüret idején a sáfár csak elvétve tartózkodott a városban, és ezért a háztartási naplót nem vezette. Nyilván a szőlőkben ügyelt fel, esetleg ott is éjszakázott. 24-től a számadáskönyv befejezéséig azután újra a háztartási számlán vezette tovább a háztartás költségeit. Egy-két tételt, nyilván véletlenül, a sörfőző kiadási naplóján könyvelt el. Az élelmezés egyhangú volt. Napjában kétszer étkeztek, prandiumnak nevezték az első étkezést, cenanak a másodikat. Általában mindkét alkalommal azonos fajta és mennyiségű ételeket ettek. Vasárnaptól csütörtökig - eltekintve a böjti napoktól, például ünnepek vigíliáitól - mindennap húst ettek, a péntek és szombat - leszámítva az ünnepnapokat - mindig hústalan nap volt: többnyire hal, olykor rák, továbbá vaj, sajt és olaj volt az étrend.126 A napi kétszeri étkezés nem volt különleges, ez a szokás más adatok szerint is jellemző volt a korra.127 A húst legtöbbször a „carnes emi” (húst vettem) kifejezéssel kapcsolatban említik, olykor azonban bővebben is fogalmaznak: „cames bovinales” (marhahúst) vettek. Disznó egyszer sem fordul elő.128 A marhahúson kívül gyakran említik az assatura kifejezést.129 Ez a szó sültet jelent. Bár nem lehetetlen, hogy sült húst vásároltak, valószínűbb, hogy sütni való vagy pedig pirított, szárított húst vettek.130 Olykor csirkét is ettek, bár csak ritkán, leginkább akkor, ha vendégek érkeztek (pl. Pemfflinger Kristóf). A halfajtákat nem nevezi meg a számadáskönyv, csak akkor, ha olykor heringet vagy sós halat vettek. A főzelékfélék közül leggyakoribb a káposzta, de előfordul a borsó és lencse is. Tejet ritkán vásároltak, sajtot gyakrabban, rajta kívül tejtermékként csak vajat ettek. A zsiradékfélék közül - a vajon kívül - csupán olaj fordul elő, igaz, elég gyakran. íze126 A reformáció óta már megváltozott ez a beosztás: a hétfő és a kedd lett hústalan nap. BELÉNYESY 1958. 137. p. Egyébként is van rokonság az itt közölt étrend és a Gallinczer-háztartásé között. 127 [KNAUZ] 1863a. 223. p. (szinténprandium és cena). RADVÁNSZKY 1879-96.1. 470. p. 128 Vö. BELÉNYESY 1958. 134. p. Főleg tehénhús. 129 Vö. például „ad cenam carnes bovinales et assaturam unam emi d. XVIII.” (Szkv. 20). 1508-as adat assatura vásárlásra: [Knauz] 1863a. 222. p.
