Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
408 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság 1506-ig egy év kivételével minden második évben a maguk részéről őt választják bírónak.6 Bírósága után is gyakran szerepel még a forrásokban. Kétszer birtokolja a kassai harmincadokat bérlet, illetve zálog formájában, tehát úgy látszik kereskedelmi érdekei fűződnek a lengyel területekhez.7 Időközben magához váltja elszegényedett bécsi rokonainak, Pemfflinger Kristóf volt bécsi városbíró fiainak örökségét.8 Többszörös háztulajdonos Budán.9 Kimutathatóan kétszer nősült. Második feleségét Orsolyának hívták, aki dajkája volt Anna hercegnőnek, II. Ulászló király leányának, Habsburg Ferdinánd későbbi nejének.10 János 1514 júniusa előtt halt meg,11 özvegye pedig 1514. szeptember 23. előtt férjhez ment Gallinczer Lénárt budai polgárhoz.12 Gallinczer Lénáit maga szintén Pemfflinger néven szerepel a források többségében.13 A budai jog ugyanis az özvegynek és a leánygyermekeknek a férfi leszármazottakkal egyenlő részt biztosított az örökösödésben,14 ezért vehette fel a Pemfflinger János özvegye örökrészébe beülő Gallinczer ezt a nevet. A jelek szerint azonban átvette a Pemfflinger család (és -cég!) irányítását is, ő lett a családfő. Csak az eredeti posztókereskedést hagyta abba vagy csökkentette, bár lehet, hogy ezt már Pemfflinger megtette, hiszen Lénárt a posztóárusító „Gvelb”-jét immár másodízben adta bérbe 1514-ben.'5 Már ez az oklevél nemesnek nevezi Gallinczert. 1523-tól 1527-ig diósgyőri vámagy. Diósgyőr ekkor királynéi birtok, és Mária királyné nyilván sógornője iránti figyelemből nevezte ki az ő dajkája férjét várnagyának.16 A Pemfflinger családnak négy férfi tagja szerepel ebben az időben forrásainkban. Sebestyén (később diósgyőri vámagy)17 és István (Anna főhercegnő udvari embere, 1526 után budavári provizor, majd a magyar kamara elnöke)18 Pemfflinger János és Orsolya fiai voltak. Márk 6 1491/2: MÓL DL 20051. stb.; 1493/4: QuGSt WienII/3.5493. sz.; 1495/6: MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 71. fasc. 2. nr. 14. [valószínűleg Lad. 71. fasc. 1. nr. 14., MOL DF 238300.]; 1497/8: uo. nr. 12. [MOL DF 238314.]; 1499/1500: uo. Lad. 53. fasc. 3. nr. 23. [MÓL DF 238107.]; 1501/2: MÓL DL 48582.; 1505/6: MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 64. fasc. 1. nr. 29. [MÓL DF 238174.] A bírói év általában Szt. György-napkor kezdődött, ez évben azonban Pemfflinger már április 4-én, tehát három héttel korábban bíró volt. 7 A kassai harmincad bérletétől 1507. október 10-én megfosztják ugyan (MÓL Ft. Kassav. lt. Schwartzenbach gy. 866. [MÓL DF 270889.]), de később az uralkodó mégis zálogba adja neki, 3632 '/2 Ft adósság fejében. Ezt ajelek szerint Pemfflingemek a kassaiakkal való megegyezése alapján az uralkodó áthárította Kassára, olyképpen, hogy a harmincadot átadták a városnak, amely kötelezte magát, hogy a király adósságát megfizeti Pemfflingemek. A város még Pemfflinger halála után is törlesztette az adósságot (uo: 896., 901., 902., 923. [MÓL DF 270918., 270923-270924., 270945.] és Kassa v. titkos lt. E. 17-22. [MÓL DF 269287-269292.] stb.) 8 1504. május 23.: QuGSt Wien II/4/1. 5786. sz. Vö. még Haller 1962. 470-471. p. 9 PATAKI 1950.20. p. 83-84. j. Vö: még MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 23. [MÓL DF 238107.] (1499. szeptember 28 ). 10 FabritiuS 1875. 7. p. és különösen 5. j. 11 Felesége egy ügyben 1514. június 5-én már egyedül ad ki oklevelet. MÓL Ft. Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. 923. [MÓL DF 270945 ] 12 1514. szeptember 23.: MÓL DL 25556. 13 Vö. például FABRITIUS 1875. 7. p. 14 MOLLAY 1959. 163 p. 313. §. 15 Ld. a 12. jegyzetet. Először Kaincz Peunernél volt bérben, most pedig Freiberger Wolfgang budai helyettes bíróhoz került. Az sem lehetetlen, hogy a Pemfflinger-Gallinczer-cégnek több posztóboltja volt, és csak egyet adtak bérbe. 16 WENZEL 1873. 10., 12., 22., 78-79. p.; SZENDREI 1886-1911. II. 124. p. 17 WENZEL 1873. 79-80. p. Előtte Mária királyné lovászmestere is volt: FABRITIUS 1875. 9. p. 18 Már 1522-ben Ferdinánd főhercegnek, Anna férjének „Vorschneidere”-ként fontos megbízatásokat hajt végre, 1525-ben a Fugger-konfiskáció alkalmával követként küldik Budára. PÖLNITZ II. 497. p.; PÖLNITZ 1958-63.1. 401. p. 45. j.; JANSEN 1910. 187. p ; Ember 1946. 119., 124., 131., 205. p.
