Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
398 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság mértékrendszert bevezetni, ami - nem véletlenül - a budai mértékeken alapult volna.328 Talán nem véletlen az sem, hogy az első adatunk a törvény tényleges életbe léptetésére az 1525. évi hatvani országgyűlés után van. Annak ellenére, hogy ennek határozatait később megsemmisítették, a mértéktörvényt mégis keresztülvitték.329 További hatása azonban a mohácsi csatavesztés és Buda eleste miatt már nem érvényesült. Az sem felejthetjük el, hogy Magyarország határterületei majdnem olyan szorosan kötődtek a szomszédos országokhoz, mint Magyarország központi részéhez. Egész Nyugat-Magyarországon a bécsi dénár volt például forgalomban, még a déli Vas megyében is, Erdélyben pedig az oszpora forgott, ami a román fejedelemségekhez fűződő gazdasági kapcsolatokra utal.330 Csupán Buda és Pest volt kapcsolata valamennyi magyarországi piackörzetnek, és így polgáraik áruhitelekkel is hatni tudtak más városok gazdasági életére. Elsősorban ők voltak tehát érdekeltek az egységes piac, mérték- és pénzrendszer kialakulásában. Ez az érdekeltség nyilván különbözőképp nyilvánult meg a főváros különféle kereskedőtípusainál. A posztóbehozókat például kevésbé érintette, hiszen áruik nagy részét helyben és néhány nagyobb városban amúgy is el tudták adni. Az egységes piac kialakulása elsősorban azoknak állt az érdekükben, akik az áruk országos elosztását szervezték. Hozzájuk számítandók a budai és pesti kézművesek is, akik az általuk készített termékekkel üzleteltek.331 (Itt különösen kiemelhetjük a fővárosi szűcsöket.)332 Végül a Buda környéki agglomeráció gabonaellátására is utalnunk kell, ezt ugyanis szükebb piackörzet nem fedezhette.333 A budai vezető rétegben tehát különböző csoportokkal kell számolnunk, amit bizonyítanak családi kapcsolataik és egymás közti érdekellentéteik, amelyek nyilvánvalóan kihatottak a várospolitikára is. Sajnos a városi levéltár hiánya ezen a téren még nagyobb nehézséget okoz, mint a gazdaságtörténetben. Csak néhány olyan jelenséget látunk, amelyeket gazdaságtörténeti tényekkel egybevetve, feltevéseket kockáztathatunk meg. Megjegyezzük, hogy a pesti vezető réteg homogénebb volt a budainál. Kevesebb kézműves (az is főként szűcs) ült a tanácsban. 328 1405:1. te.; DŐRY-BÓNIS-BÁCSKAI1976. 192. p.; 1504:17. te. Corpus Juris 680-682. p. Zsigmond intézkedésére újabban: Fahlbusch 1983. 41. p. 329 1525 (hatvani).: 24. te.; KOVACHICH 1790.1. 606. p. Királyi utasítás a budai mérték bevezetésére Pozsony megyében: Pozsony v. lt. oki. 2689. sz. [MOL DF 241293.]; BOGDÁN 1978. 53-56., 58. p. 330 Vas megyében az 1495. évi királyi számadáskönyv szerint: „in illo comitatu communiter dant pecunias Wyennenses”. Engel 1797-98.1. 146. p. Ld. még a kiadott soproni és erdélyi számadáskönyveket passim. 331 Piacra hajóval vagy szekérrel járó fővárosi szabókra és vargákra: Észt. kpt. o. It. Capsa 8. Fase. 9. Nr. 14. [MOL DF 208652 ] (1514 körül.) 332 A kincstár 1494/95-ben hat budaitól, részben kereskedőktől, részben szűcsöktől subákat, ill. prémeket vett 424 Ft értékben. ENGEL 1797-98.1. 44., 81., 102., 115., 176. p. Még jobban mutatja a főváros ilyetén jelentőségét, hogy 1495 elején, az Újlaki Lőrinc herceg elleni hadjárat idején, a kincstár a szlavóniai Verőcén egy István nevű budai kereskedőtől vett rókaprém subát. Uo. I. 67. Beriszló kincstartó és horvát bán számára 1514/15-ben különböző prémekből készült subákat vásároltak 126 Ft-ért Gergely és Hans budai kereskedőktől. MÓL DL 104635., 104636. Érdemes lenne a prémkereskedelmet és a subák kérdését monografikusán is feldolgozni. 333 A két város környéke alkalmatlan volt nagyobb gabonatermelésre. A budai hegyvidék nagy részét szőlők vagy erdők borították, a Pest körüli homokos terület pedig csak dinnye és retek termelésére volt alkalmas. Kubinyi 1964. 1-2. p. A két város ezért már korán arra kényszerült, hogy gabonaszükségletét nagyobb távolságból fedezze. Egy 1371. évi adatszerint a pozsonyiak gabonát és szénát szállítottak hajóval Budára. Pozsony v. lt. oki. 284. sz. [valószínűleg 255. sz., MOL DF 238875.] Ez érthető, hiszen a hajón szállítás a Dunán lefelé a legolcsóbb. A gabona a 16. század elején is eléggé drága volt a két városban, amelyek a gabonaszükségletük nagy részét ekkor is, sőt 1526 után is Nyugat-Magyarországról fedezték. A budai és pesti kereskedők gyakran nyújtottak pozsonyi és nagyszombati polgároknak hitelt gabonaszállításra. Ld. mindezekre KUBINYI 1964. 12. p. és az ott idézett adatokat.
