Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 377 Buda kétségkívül vezető szerepet játszik ekkor az ország gazdasági életében. Kováts Ferenc szerint a magyar behozatal háromnegyede és a kivitel fele a budai piacon cserélt gazdát.161 Ha ebben van is túlzás, alapjában véve igaza lehet. A külkereskedelem erősen hatott a városra, és ez megmutatkozik kereskedőinek a város életében elfoglalt helyében is. Az olasz kereskedők szerepe a Jagelló-kori Budán Láttuk, hogy Mátyástól az olaszok megkapták a kiskereskedelem jogát, és ez nyilván hozzájárult ahhoz, hogy a 15-16. század fordulóján nem nagyon törekedtek a budai polgárjog megszerzésére. Üzleteiket Budán tartózkodó firenzei vagy velencei polgárként, illetve kereskedőként kötötték meg.162 Ezzel szemben a 15. század elején az itt élő itáliaiak zöme még budai polgár volt.163 Leginkább a szlavóniai harmincadokat vették igénybe. A firenzeiek gyakran hajón, a zenggi kikötőn keresztül közlekedtek Magyarországgal, bár gyakran panaszkodtak, hogy hajóikat a velenceiek feltartóztatják, és csak a magyar király közbenjárására engedik el.164 Fontos volt még az az útirány, amely a három észak-szlavóniai harmincad (Muraszombat, Nedölce, Varasd) valamelyikét érintve Radkersburgnál vagy Pjujnál (magyarul Regede és Potoly)165 jutott a Habsburgok területére, és Stájerországon, illetve Karintián át ment Velencébe. Valószínű, hogy a délnyugati irányú magyar ökörkivitel nagy része ezen bonyolódott le, ugyanis ez nem járt az állatok hajóra rakásával. A Magyarországba behozott és itt áruba bocsátott olasz áruk nagy részét Budán adták el. Számítanunk kell még Lengyelország irányába folytatott tranzitkereskedelmükkel is, ami szintén érintette a magyar fővárost. Árucikkeikre és a kereskedő személyekre elsősorban az 1494/95. évi királyi számadáskönyvből következtethetünk. 1494-ben a kincstár különféle selyem- és egyéb szövetet vásárolt Budán, összesen 4203 forint 11 dénárért. Ebből 1504 forint 63 dénár értékűek voltak azok a szövetek, amelyekből egy rőf többe került egy forintnál (bársony, skarlát, gránát, damaszt és meg nem nevezett olasz posztó). Egy 320 forintos tétel kivételével ismerjük az eladókat: öt firenzei kereskedőt (1197,63 Ft érték), két budai magyart (294 Ft) és egy valószínűleg német nőt (13 Ft). Az olcsóbb szövetek eladóit nem ismerjük ilyen pontosan, de egyetlenegy olasz sincs közöttük; annál több német származású budai polgár, valamint néhány magyar. Az viszont érdekes, hogy a veronai (pernis) posztó különböző fajtáit nem olaszok, hanem németek: Haller Ruprecht, Piller Hans és Junckher Péter, valamint a talán magyar Posztómető Fülöp adták el.166 A drágább olasz szöveteket később is olaszok bocsátották áruba, így ők szállították 1513/14-ben Beriszló Péter horvát bánnak a fizetése fejében járó szöveteket.167 Előfordult természetesen az is, hogy budai németek drága olasz posztót adtak el,168 ezek161 KOVÁTS 1942. 134. p. 162 KUBINYI 1959a. 102. p. 163 Mályusz 1958. 301-309. p. 164 Florenczi Okmánytár II. CCCXII., CCCXVL, CDL., CDXLVI. és CDXLVIII. sz. 165 Vö. a 142. j.-ben idézett irodalmat. 166 Engel 1797-981. 17-181. p. 167 MÓL DL 104635., 104636. 168 1495-ben a kincstár Hallertől vett „de panno ital ico” 12,5 Ft értékben. ENGEL 1797-98. I. 172. p. Egy Arnoldus nevű kereskedőtől, aki lehet a német Arnolth János is, vettek bársonyt 42 Ft értékben. Uo. I. 78. p. Ezek azonban kivételek; a drága olasz szövetek forgalmazásában a németek az 1520-as évekig nem tudtak betörni.
