Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 373 mindössze 0,46 forint esne. Mielőtt ezt a kérdést tovább elemeznénk, egy lényeges kérdéssel, a külkereskedelem aktív vagy passzív voltával kell foglalkoznunk. A kérdés eldöntéséhez az eddigi szakirodalom - nem véletlenül - a harmincadnaplókhoz fordult. Kováts Ferenc volt az, aki a pozsonyi harmincad 1457/58. évi naplóját elemezve rámutatott arra, hogy a behozott és kivitt áruk vámértéke közötti arány 89,38 : 10,62%, tehát Magyarország külkereskedelmi mérlege a legfontosabb nyugati kereskedelmi úton hihetetlen mértékben passzív volt.133 Erre támaszkodott az a tézis, amely napjainkig jelentős szerepet játszik gazdaságtörténet-írásunkban, miszerint Magyarország középkori külkereskedelmi mérlegének passzivitását a magyar aranyforint kivitele egyenlítette ki. Ezt már Kováts Ferenc felvetette, majd főként Paulinyi Oszkár képviselte - Kováts számadatait kissé korrigálva - több tanulmányban. Mivel iparcikkeket (főként posztót), fűszereket stb. hoztunk be, a kivitel pedig állatokból, borból és rézből állt, ez egyrészt károsan hatott a hazai iparra, másrészt tőkeszegénységet hozott létre: a magyar kereskedelmi tőke a külfölditől függött.134 Magam több tanulmányban igyekeztem ellenvetéseimet kifejezni a fenti nézetekkel szemben.135 Bonyolítja a helyzetet, hogy 1542-ből fennmaradt és feldolgozásra került ugyancsak a pozsonyi (és a mellette fekvő többi) harmincadhivatal számadása is, amely egészen más képet mutat. Ekkor az áruforgalom vámértékének csak 30,43%-a esett a behozatalra, 69,51%-a a kivitelre, 0,06% pedig megállapíthatatlan volt.'36 Mivel a fenn ismertetett 1523. évi harmincadbevételek alapján a buda-székesfehérvári harmincadok összehasonlítása a pozsony—sopronival és a szlavóniaival azt mutatta, hogy az előbbire 61,5% esett, Budán és Székesfehérvárott pedig elsősorban a kivitelt vámolták, magam azt tartottam, hogy az ország külkereskedelmi mérleghiánya már Mohács előtt megszűnt, és a legrosszabb esetben is egyensúly kialakulásáról beszélhetünk.137 Fügedi Erik velem egy időben jelentette meg a középkor végi magyar külkereskedelemről szóló tanulmányát, úgyhogy egymásra nem tudtunk reflektálni, és legfeljebb egy korábbi munkámat idézhette. Fügedi egyrészt, hozzám hasonlóan, felhasználta a harmincadbérleti szerződéseket és a Mátyás-kori 50 000 forintos hamiincadjövedelmi adatot, de felhasználta több kisebb-nagyobb harmincad (pl. a bánfai) naplóját is. Megkísérelte továbbá az 50 000 forintos Mátyás-kori harmincadjövedelmet felosztani a régiók között. Itt a buda-székesfehérvári harmincadot Fehérvár név alatt a nyugati körzetekhez csatolta, a nyugati körzetre pedig - a pozsonyi adatok alapján -passzivitást mutatott ki. A vámnaplók alapján a nyugati, északi és keleti körzetben a be- és kivitt árutípusok vámjövedelmének arányát százalékosan is megkísérelte megállapítani. Eszerint például a nyugati körzetben (azaz Pozsony, Fehérvár és Szlavónia) a kivitel 55%-a élő állat, 10%-a állati termék, 16%-a hal lett volna. (Azt most nem vitatom, elképzelhető-e, hogy az állatkivitel csak 3,5-szöröse volt a halkivitelnek). Ugyanebben a körzetben a behozatal 78%-a textíliákra, 15%-a fém- és nürnbergi árukra esett volna. Végeredményben Fügedi a Kováts-Paulinyi által élhette el Szabó István becslését. Szabó alsó adata szerintem is túlbecsült: Kubinyi 1993a. 5-7. p. Ennek ellenére a Szabó-féle becslés alsó határát alkalmaztam, nehogy túlzottan alábecsüljem az egy személyre eső külkereskedelmi forgalom értékét. 133 Kováts 1922. 124. p. 134 KOVÁTS 1914. 1-32. p.; kováts 1922. 104-143. p.; Paulinyi é. n. 161-199. p.; PAULINYI 1972. 561-602. p. Ezt vette át Szűcs 1955. és Szűcs 1963. 97-164. p. és mások is. 135 Kubinyi 1965a. 513—521 p; KUBINYI 1973 133-240. p.; KUBINYI 1991. 15-31 p; KUBINYI 1992. 165-174. p. 136 Ember 1988. 177. p. 137 Ld. a 135. j.-ben idézett korábbi tanulmányaimat.
