Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 371 A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, és a kérdésre nem adható egységes válasz. Az természetes, hogy központi harmincadokat felhasználták a csempészés ellen is. További nehézséget okoz, hogy minden törvényi tiltás ellenére egyes esetekben belföldi vásárforgalom után is szedtek harmincadot. Ezzel 1902-ben még Kováts Ferenc is tisztában volt, de 1922-re már kizárólag határvámként értékelte a harmincadokat."6 Végül is az a lényeg, hogy a központi fekvésű harmincadoknál - amelyeket 1498-ban el akartak törölni"7 - legalábbis a Jagelló-korban elsősorban a kivitelt vámolták. Ez pontosan látható abból a szerződésből, amelyet Junckher Péter budai polgár kötött 1490-ben a budai és székesfehérvári harmincadok évi 6000 forintért való bérletéről: „amennyiben a királyi felség [...] valamely okból rendeletet hozna, hogy ebből az országból külső országba ne vigyenek és hajtsanak ki ökröket, marhákat, lovakat és bármely más állatot, akkor bármi kár, amely a rendelet fennállása idején a harmincadok jövedelmében keletkezne, ne Junckher Péter részét érintse, hanem miután előbb igaz számadást és jó becslést végeztek, a király számlájára könyveljék”."8 Ez nyilvánvalóan mutatja, hogy a század végén a két központi harmincad fő bevétele az állatkivitelből származott. A nagy állatkiviteli korszak előtt nyilván ezért nem volt itt harmincadhivatal. Az 1498:29. te. eltörölte az összes új harmincadhivatalt, kivéve - ideiglenes hatállyal-a budait, székesfehérvárit és patajit. (Patajon át vezetett a szegedi út Székesfehérvár felé, és amennyiben az Alföld állattenyésztői el akarták kerülni Budát, Itália felé is legegyszerűbben itt kelhettek át a Dunán.)"9 így a központi harmincadokat sem hagyhatjuk ki az ország külkereskedelmi struktúrája vizsgálatából. Sajnos, ezekből egynek sem maradt fenn a számadása, más harmincadoknál is alig egy-két évről maradt fenn ilyen. A töredékes harmincadnaplók alapján pedig veszélyes a kereskedelem mennyiségére következtetni. Pozsonyban például ismerjük az 1451/52. pénzügyi évtől az 1457/58-asig az ottani, valamint az oroszvári és budai harmincad bruttó bevételeit. A szóban forgó hét esztendő alatt a bevétel évi 6277,1 és 12 788,9 forint között ingadozott.115 116 117 118 119 120 Ilyen nagy ingadozás esetén egy fennmaradt év adatai félrevezetők lehetnek. Nem beszélve arról, hogy a Szlavóniából és a Dél-Magyarországról egyáltalán nem maradt fenn harmincadnapló, az északnyugati harmincadokból is alig. Több mint húsz évvel ezelőtt úgy véltem, hogy a Jagelló-korból ismert egy-két költségvetési előirányzatból, valamint a harmincadok bérbeadására vonatkozó adatokból következtethetünk legalább az egyes fő-harmincadhivatalok bevételére. Úgy, hogy őket egymással összehasonlítjuk, ennek alapján pedig meghatározható az ország külkereskedelmi forgalmának értéke (pontosabban: vámértéke). Bár akkori számításaim módszerét most is jónak tartom, az eredmény felhasználhatóságával kapcsolatban ma már aggályaim vannak. Akkor a buda-székesfehérvári, a szlavóniai és a pozsony-soproni főharmincadok 1494/95. évi és 1523. évi adatait hasonlítottam össze. Ezek szerint 1494/95-ben 660 000, 1523-ban pedig 104 000 forint vámértékű áru érintette volna a határt. 1494/95-ben Buda-Székesfehérvárra 36,4%, Szlavóniára 33,3%, Pozsony-Sopronra 30,3%, 1523-ban pedig 61,5%, 15,4%, illetve 23,1% esett volna. 1494-ből ismerjük még a kassai fő-harmincadhivatal bérösszegét (5000 forint), valamint az erdélyi húszadét (7000 forint). 115 Uo. 116 Kováts 1902. 3. p.; Kováts 1922. 119-130. p. 117 Kivéve ideiglenesen Budát, Székesfehérvárt és Patajt: Corpus Juris 610. p. 118 Engel 1797-98.1. 126. p. 119 Ld fenn, 117. j ; Az 1498:34 te. (Corpus Juris 612. p.) felsorolja a harmincadhivatalokat: valamennyi határszéli. Helyükre: SÓLYOM 1933., térkép a 160-161. p. között. 120 Kováts 1922.120-121. p.
