Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 363 fennmaradt a budaiak joga, de ennek a határszéli városok privilégiumai következtében nem volt már praktikus haszna Buda számára.21 (Mivel Zsigmond gazdasági tanácsadója ekkor Nürnbergi Márk volt,22 valószínű, hogy ez az intézkedés a délnémetek javát is szolgálta.) Ez a rendelkezés egybeesett az olasz-magyar kereskedelmi kapcsolatok ideiglenes visszaesésével. A király Velencével kereskedelmi háborút is folyatott; szerette volna a keleti kereskedelem útját Velence kikapcsolásával Magyarországon keresztül vezetni.23 Nézeteltérései voltak azonban a Budán élő firenzeiekkel is. Ezek a Nápolyi László ellenkirályt az országba behívó, a luxuscikkeiket felvásárló urakat támogatták, úgyhogy 1403-ban Zsigmond bebörtönöztette a budai olasz kolónia nagy részét, és vagyonukat is elkoboztatta.24 Noha később szabadon engedte őket, és részben befolyásukat is visszaszerezték, ez mégis hozzájárult ahhoz, hogy csökkent az olasz kereskedelem jelentősége, annál is inkább, mert Dalmácia Velence kezére került. A déli kereskedelmi útvonal nem hozott nagy hasznot a budaiaknak, mert a fenn említett határszéli városok kiváltságai tartalmazták a zenggi kikötő irányába való szabad kereskedés jogát is. Magyarország legfontosabb kereskedelmi útja a nyugati lett.25 Emellett említendő az északkeleti,26 míg az északnyugati jelentősége a huszita háborúk miatt csökkent.27 Mind ez, mind az árumegállító jog magával hozta a nyugati határvárosok, különösen Pozsony jelentős arányú fejlődését.28 A 15. század első felében Pozsony a Magyar Királyság talán legfontosabb kereskedővárosa.29 Helyzete a korabeli Bécshez hasonló. Mindketten közvetítő kereskedelemből éltek, nem sok saját árujuk volt, és egyaránt függtek a délnémet kereskedőtökétől.30 (A pozsonyiak és a délnémetek rendesen Bécsben kötötték meg üzleteiket.)31 Ahogy arra a város gazdaságtörténésze, Kováts Ferenc rámutatott, a tőkeszegénységben szenvedő pozsonyiak annyira rá voltak utalva a délnémetekre, hogy csak annyi árut tudtak behozni, amennyit külföldi üzletfeleik számukra hitelben adtak.32 A 15. század közepén Pozsonynak sikerült bérbe vennie a nyugati kereskedelem egy részét ellenőrző harmincadhivatalokat, és így módja volt a saját kereskedői által fizetendő harmincadvámot a felére csökkenteni/3 Ez a húsz évig tartó bérlet nyilvánvalóan növelte a pozsonyiak gazdasági erejét. Néhány ottani nagykereskedő cégnek sikerült szinte az egész áruforgalmat saját kezébe egyesíteni,34 ez azonban nem szabadította meg a pozsonyiakat a délnémet függéstől. 21 DŐRY-BÓNIS-BÁCSKAl 1976. 199-200. p. 22 MÁLYUSZ 1984. 163-164. p. 23 Heimpel 1930, 145-156. p.; JanáCEK 1962. 41-42. p.; SRÖMER 1972. 591-606. p.; Pach 1975. 3-32. p. 24 MÁLYUSZ 1958. 306-307. p.; Az olasz kereskedelem korabeli visszaesésére idézett HUSZTI 1941. 84-87. p. 25 Kováts 1914. 5. p. skk.; KOVÁTS 1922. 119. p. skk. 26 Halaga 1975. 27 Kováts 1914. 20. p.; Kováts 1922. 139. p. (Ahol az előző nézetével szemben, és a korábbi forgalommal kapcsolatban óvatosságra int. Azaz arra utal, hogy a cseh út kevésbé volt fontos.); JANÁCEK 1962. 45. p. 28 Kováts 1914.1. p. skk. 29 Lederer 1932. 82-106. p. 30 Pozsonyra Id. [Kováts F. és Lederer E ] müveit [KOVÁTS 1914.; KOVÁTS 1922.; LEDERER 1932.], Bécsre fenn, 2. j. 31 MAYER 1909. 81. p. 88. j.; Olykor azonban a délnémetek továbbmentek Pozsonyba: LEDERER 1932. 90-93. p. 32 KOVÁTS 1937. 191. p. ; A délnémetektől való gazdasági függésre többen rámutattak az újabb irodalomban is. Ld. pl SZŰCS 1955. 190-193. p ; SZŰCS 1963. 97-164. p.; MARKAI 1963. 27-47. p ; PAULINYI 1972. 561-602. p. 33 KOVÁTS 1902. 1-8. p.; KOVÁTS 1922. 120. skk. p. 34 KOVÁTS 1902. 159. skk. p.; MAYER 1909. 104-105. p.
