Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban
350 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság nek megszerzésükre.111 112 Ebben az időben Kalthenhauser András budai polgár is foglalkozik rézvásárlással. 1,2 Mindezek azonban csak próbálkozások voltak, amelyek a Fugger-vállalkozással össze sem hasonlíthatók. Legfontosabb kiviteli cikkünk az élő állat, elsősorban a szarvasmarha volt. 1457-5 8-ban kivitelünk 54,63%-át, míg 1542-ben már 93,40%-át alkotta. Ez évben az egész áruforgalom 59,49%-a ökörkivitel!113 Ez a kivitel, legalábbis részben, magyar, elsősorban a budai és székesfehérvári kereskedők kezén lehetett. Igaz, az országgyűlések sorozatosan eltiltják a magyarokat a szarvasmarha-kiviteltől azzal, hogy az ország közepén át kell adni a marhákat a külföldieknek.114 A sorozatos tilalom azonban épp azt bizonyítja, hogy a rendeletet nem hajtották végre. A magyar marhakivitelhez elsősorban Buda városnak fűződött nagy érdeke, mert amikor az 1504-es törvény újra a külföldieknek kedvez, Buda körlevéllel fordul a többi szabad királyi városhoz, hogy közösen lépjenek fel ennek eltörléséért.115 Állatkivitelünk Németország ellátásában oly jelentős volt, hogy ha nálunk marhavész pusztított, Nümbergben emelkedett a hús ára.116 A budaiak valószínűleg szarvasmarhát hajtottak ki, és posztót hoztak be."7 A fentebb közölt harmincadjövedelmi kimutatás is a marhakivitel jelentőségét igazolja. A buda-székesfehérvári harmincad magas jövedelmét csak ebből magyarázhatjuk. A 15. század közepén a budai harmincad jövedelme még egész alacsony volt, és ezért Kováts Ferenc úgy tartotta, hogy csak azok számára jött tekintetbe, akik a határvámokat elkerülték, de nem olyanokra, akik a határhoz igyekeztek.118 Nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy az ország nyugati és déli áruforgalmának több mint fele a vámhelyek megkerülésével érkezett volna az országba. Sokkal inkább hihető az, hogy az Alföldről Pestre vagy Fehérvárra hajtott marhákat vámolták el Budán vagy a koronázó városban. Ezt a törvények is alátámasztják, hiszen az ország közepén kell átadni a marhákat az idegeneknek. A budaiak is itt vették át a tenyésztőktől. Természetesen el nem vámolt behozatali cikkek és a belső forgalom egyes tételei is kerülhettek itt elvámolás alá, mégis a két harmincad forgalmának legalább kétharmadát kivitelnek tarthatjuk. Ezek szerint a Jagelló-kor elején még mindig az import volt a jelentősebb gazdasági életünkben (bár már nem annyira, mint a század közepén), azonban a korszak végén az import és export már körülbelül egyensúlyban tartotta egymást. Ezek szerint a budai tőke Jagelló-kori erősödéséhez valószínűleg hozzájárult a marhakivitel. A külföldről hozzánk került és először külföldi tőkével dolgozó budai kereskedők, mint a Pemfflingerek, Halierek ez időre lassan önállósulnak. Ezek és a budai tőke többi képviselője azonban szembetalálták magukat a már itt gyökeret vert idegen tőkével. Az olasz tőkét privilégiumok védték, uralkodott a magyar áruforgalom jelentős része felett, viszont arra kevés adat van, hogy áruhiteleket nyújtottak volna a budai kereskedőknek; míg a nyugati és északi tőke hi111 Thallóczy 1900. 81. p. 112 Ratkos 1957.235. p. Talán nem véletlen, hogy 1526-ban Wolf Seldner nürnbergi kereskedő társa, akivel együtt 1767 Ft-ot kapott áruszállításért. Uo. 299. p. (Ld. még alább is.) 113 Kováts 1902. 197. p.; Ember 1958. 329. p. 114 1498: 31. te. 1504:28. te. 1514: 66. te. (Corpus Juris) stb. Szabó István ezeket az intézkedéseket azzal magyarázza, hogy a kincstárnak fűződött érdeke hozzá, hogy a harmincadot a külföldiek fizessék. SZABÓ 1950. 195-196. p. 115 Iványi 1910. II. 3797. sz. 116 1518: Thallóczy 1900. 79. p.; Szabó 1950.189. p. skk. 117 Még 1542-ben is, amikor Buda már török kézen van, a budai Paur János a második legnagyobb magyar marhaexportőr kereskedő és a legnagyobb posztóimportőr. EMBER 1958. 341., 346. p. 118 Kováts 1922.26. p.
