Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban
Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 347 szállított áruk és kölcsönök fejében.82 Áruhiteleikkel a kassai kereskedelmet is Krakkóiak tartották kézben.83 Maidei vagy a boroszlóiak azonban nem költöznek Budára. Ezek szerint a budai kereskedőket az idegen kereskedelmi tőke legalábbis bizonyos mértékben függésben tartotta. Ezenkívül azonban egy nem kereskedelmi eredetű tőke behatolásával is számolnunk kell a budai kereskedelemben. A feudális uraknak, az egyházi és világi nagybirtokosoknak kezén elég jelentős pénztőke halmozódott fel.84 Nem szabad azonban eltúloznunk ennek jelentőségét. Fügedi Erik kutatásai rámutattak, hogy Estei Hippolit esztergomi érseksége idején az ország akkor egyik legnagyobb földesurának, az érseknek birtokain ennek a lehetősége még nehezen volt megadva.85 Pénztőke csak néhány intenzívebb árutermelést folytató nagybirtokon vagy olyan főpapoknál és báróknál halmozódhatott fel, akik magas állami funkciókat viselve, az állami jövedelmekből húztak megengedett vagy inkább meg nem engedett hasznot.86 A feudális urak igyekeztek tőkéjüket gyümölcsözőn elhelyezni. Egyik módjuk volt erre, hogy kölcsönöket nyújtottak az uralkodónak, amelyért többnyire birtokokat kaptak zálogba.87 Másik mód volt a részesedés a kereskedelmi tevékenységben. Pénzükkel csendestársként léptek be valamelyik kereskedő üzletébe,88 89 90 vagy áruikat hitelbe adták át azoknak. Különféle vállalkozásokra léptek, de különösen jelentős volt a feudális tőke szerepe a szarvasmarha kivitelben. Ez nemegyszer a kereskedőre is haszonnal járt, mert a csendestárs szerepét betöltő földesúr kiviteli monopóliumot tudott szerezni. Amikor 1488-ban Mátyás királynak panaszt tettek Aurifaber Mátyás működése ellen azzal, hogy az a kereskedelem kárára van, az uralkodó így válaszolt: „...nos quoque ad utilitatem nostram respectum habemus, et ob eam etiam causam prohibuimus, ne aliorum boves expelli permittantur.” Ugyanis Aurifaber Mátyás király marháit hajtja ki, és az összegen Velencében kell árukat beszereznie a király részére.86 Aurifaber azonos azzal a Harber Mátyás budai polgár, többszörös városbíróval, aki a századforduló egyik legjelentékenyebb budai kereskedője. 0 Hasonló módon folytatott marhakereske82 Ld. erre például a köv. adatokat: IVÁNYI 1910. II. 4062 (1508), 4914. sz. (1520).; 1VÁNYI 1931-32. 1093. sz. (1513), 1211. sz. (1518). Maidei krakkói városi tanácsnok (1516: IVÁNYI 1931-32. 1180. sz.), akinek érdekében a lengyel király is közbenjár (1515: IVÁNYI 1910. II. 4532. sz.). Valószínűleg azonos személy a szintén krakkói Spiss Mihállyal, mert 1515-ben más Mihály nevű krakkói kereskedőnek nem utalványoznak Bártfa és Eperjes adójából. (Zsigmond lengyel király levele: 1515: IVÁNYI 1910. II. 4539. sz ; IVÁNYI 1931-32. 1141,sz.)Eza Spiss a lengyel király szerint társaival (cum eius sociis) nyújtott áruhitelt Ulászlónak. Néhány héttel ez után a levél után Bártfa kötelezvényt állít ki, hogy három éven át évente kétszer 150 forintot fizet Maideinek (IVÁNYI 1910. II. 4545. sz.). Majd Ulászló nyugtatja a várost ennek az összegnek a megfizetéséről (uo. 4548. sz.) 1515-ben feleségének 300 forintot fizet ki a Fugger-cég. 1521-ben Frankfurtban tart ügynököt (PÖLNITZ 1949-51. II. 291., 473. p.) Maidei tekintélyét mutatja, hogy amikor 1525-ben II Lajos lefoglalja a Fuggerek magyarországi vagyonát, Fugger Jakob többek között neki, a krakkói püspök sógorának is ír, hogy támogassa a céget a lengyel királynál. (Jansen 1910. 183. p.) 83 FÜGEDI 1956. 209. p. 84 Vö. Lederer 1932. 183-191. p. molnár 1949a. 267. p. skk. 85 Fügedi Erik sajtó alatti tanulmánya Estei Hippolit érsek gazdálkodásáról a Századokban. [FÜGEDI 1960. - A Szerk] 86 Vö. MOLNÁR 1949a. 264. p. skk. 87 LEDERER 1932. 187-188. p. például összehasonlítást közöl Zsigmond zálogosításaira. II. Ulászló idejére ld. pl. FÓGEL 1913. 14. p. 5. j. stb. 88 MÁLYUSZ 1958. 305. p. (Mesztegnyői és Szepesi János zágrábi püspök). 89 MÓL DL 19436. 90 KUBINYI 1957. 45. p., 169. j. Később is jelentős szerepe van. 1504-ben a kereskedők közül neki, Antonio da Zuanénak és a Cottáknak fizetnek királyi utalványra a velencei segélyből. FraknÓi 1877a. 17. p. Budai bíró is volt (1503: MÓL DL 46636., 1504: MÓL DL 87628.).
