Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban
Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 345 társultak, akik így mintegy a külföldiek bizományosaivá váltak.65 Igaz, ez hamar fel is tűnt, és ezért a törvények tiltják a külföldi kereskedőkkel való társulásokat. (A társult kereskedők ugyanis monopolhelyzethez juthatnak többi társukkal szemben.)66 E rendeletek azonban nálunk sem hoztak eredményt. Az idegen cégek legegyszerűbb módja a magyar piac megszerzésére az volt, hogy a család egyik tagja ide költözik, itt polgárjogot szerez, és átveszi cége képviseletét. Erre legjobb példa a Haller család. A nürnbergi patrícius Haller családból Vilmos már 1480-ban Mátyás szolgálatában áll, míg testvére, Ruprecht 1483-ban már budai polgár, és ezentúl a város életében jelentős szerepet játszik,67 de nürnbergi polgárjogát sem adja fel.68 Testvére, Wolfgang és leszármazottjai Nürnbergben maradnak, és igen komoly szerepet játszanak Németország kereskedelmében.69 A Ruprecht-ágon kívül a Haller család több más tagja is kereskedik Magyarországon.70 A nürnbergi Haller-cég áruit valószínűleg ezek a hazánkban élő és itt meghonosult családtagok bocsátották áruba. Más cégeknél hasonló a helyzet. A Mair család egyik tagja Budán élt, és forgatta a család tőkéjét. Amikor 1508-ban meghalt, özvegye 1008 Ft-tal maradt adós a nürnbergi sógornak.71 Valószínűleg hasonló módon került Magyarországra a regensburgi eredetű Pemfflinger család is.72 A 15. század közepén már Bécsben találkozunk velük, ahol Kristóf 1461-ben már polgár,73 később városbíró lett, míg unokatestvére, János 1477-ben szerepel először Budán. Nagylucsei kincstartó idejében annak szolgálatában állva kincstári megbízásokat vállal; több ízben viseli a budai városbírói tisztet is.74 65 MÜLLER 1934. Szatócskodás tilalmával kapcsolatban megjegyzi „Aber so ainer dess willn hat, findt man im alweg durch gut fraind es durchzubringen.” 66 Például 1405. évi I. törvény 16. te. 1498:32. te. (Corpus Juris), Külföldön is tiltották-éppen a monopólium lehetősége miatt - a társulásokat, de eredmény nélkül. Ld. pl. EHRENBERG 1922. I. 403. p. skk. 67 Vilmosra: SZÁDECZKY 1886.57. p. Ruprecht mint budai polgár 1483-ban: Pozsony v. lt. 4885. Ruprecht állítólag budai bíró is volt. Itt nősült, feleségül vette az úgy látszik, Bambergből származó Münzer Jánosnak a Mülstein család egyik tagjától született leányát (SZÁDECZKY 1886. 57. p.). E két család Buda legtekintélyesebb patríciuscsaládjaihoz tartozott. Münzer városbíró is volt (a Mülsteinekre vonatkozólag ld. alább). Haller Buda egyik legelőkelőbb kereskedőjeként gyakran szerepel városi megbízásból kereskedői számadások felülvizsgálatánál (1483: Pozsony v. It. okl.-4885. sz. [MOL DF 242948] 1491: MÓL Ft Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. 690. sz. [MOL DF 270728]). Ruprecht halála után családja Budán maradt. Öt fia közül különösen kettő vált ki: János a későbbi alkincstartó (ld. alább) és Péter, aki 1526 után Fugger-szolgálatban Erdélybe került, és ott jelentős szerepet játszott (Szádeczky 1886. 58. p ). 68 Bár már budai polgár, sőt esküdt, 1494-ben mégis nürnbergi polgárként erösítteti meg, otthon maradt testvéreivel közösen, Miksa római királlyal a III, Frigyes császár által édesapjuknak adományozott privilégiumokat (SZÁDECZKY 1886. 58. p.). Nürnberg is polgárának tekinti. 1504-ben például utasítja, hogy járjon közben Ulászlónál egy, a nürnbergiekre sérelmes intézkedés megváltoztatásáért: THALLÓCZY 1900. 78. p. 69 Miksa császár tanácsosai és pénzemberei, egyikük a Fuggerek antwerpeni faktora. Üzleteikre: Ehrenbeng 1922. I. 100., 107., 193., 207. és főleg 247. p. skk. Pilz 1952. 21. p. skk. 70 Egyik unokatestvérének fia, Bertalan, Pesten él és nősül. Haller Fábián viszont 1501-ben a nürnbergi kereskedők érdekében jár el Budán. Később fia, Konrád jön Magyarországra, akit 1514-ben Pesten bebörtönöznek, úgyhogy Nünberger a királyhoz fordul érdekében. Később Kassán telepedik le. SZÁDECZKY 1886. 54., 56., 58., 70. p.; 1501: THALLÓCZY 1900. 77-78. p.; 1514: uo. 79. p. 71 Nürnbergi áll. lt. Brielbücher 61. köt. 121. Mályusz reg. 72 Fabritius 1875. 5. p. 73 QuGSt Wien II/3. 3987. sz. 74 Kubinyi 1957.45. p. 167. j.; Fabritius 1875.5-6. p.
