Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
330 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság lesz. Az országos piac meglevő elemei Mátyás kincstartóját a rendi összefogás megkísérlésére bírják, azonban a megfelelő feltételek hiánya ezt a kísérletet kudarcra ítéli. A piac további fejlődése elsősorban a főváros polgárainak használ, akik ezért a rendi fejlődésben is érdekeltté válnak.155 Végül még meg kell jegyeznünk, hogy a további fejlődés szempontjából nem tarthatjuk szerencsésnek, hogy az országos piac forgalmában nem a hazai iparcikkek, hanem a behozatali cikkek és az állatkereskedelem vitte a vezető szerepet. Az állatkereskedelem jelentősége elősegítette a feudális urak tőkefelhalmozását, bár e korszakban tőkéjüket még rendszerint azáltal hasznosították, hogy csendestársként léptek be budai kereskedők üzleteibe.156 A későbbi korszak fej lődésétől függött, hogy ez a jelenség majd a kereskedelmi tőke erősödését fogja-e elősegíteni, vagy nem. Úgy hisszük végül; hogy tanulmányunk alapján világosabb képet kapunk arra vonatkozóan, hogy Mátyás politikája városbarátnak vagy városellenesnek tekinthető-e. Polgári történészeink közül Kováts Ferenc tartotta Mátyás politikáját városellenesnek. Szerinte többek között ez a városellenes politika gyakorolt visszafejlesztő hatást a pozsonyi városgazdaságra.157 Ezzel a megállapítással szemben Szekfű Gyula foglalt állást.158 Mindketten túl nagy jelentőséget tulajdonítottak Mátyás személyiségének. Valójában Mátyás városi politikája egyértelmű volt: az uralkodó, híven a feudális összérdekhez, annak képviseletében járt el. A városokat kizárólag fiskalitási célból támogatta, csak a jelentős, sok várost érintő vámperekben, ahol a vámmérséklés érezhető megkönnyebbülést hoz a városoknak, áll az oldalukra. Támogatását a király az adózás terén mindjárt ki is használja. Kérdés, hogy kormánya „városvédő” és „városellenes” 155 Külön probléma annak megállapítása, hogy Buda részéről a német vagy a magyar lakosság játszik-e vezető szerepet ezekben a küzdelmekben. 1439-ben a budai népi felkelés után a magyar polgárság kiharcolta egyenlőségét a város vezetőségében a németekkel szemben. Ez azt is mutatja, hogy most már egy magyar patriciátus is kialakult, amely szintén részt kért a hatalomból. SZŰCS 1955. 291. p. skk. SZÉKELY 1956. 574. p. skk. Kérdéses azonban, hogy a német és a magyar patriciátus gazdasági, és ebből következően rendi érdeke telesen azonos volt-e, vagy frakcióellentéteik voltak. A németek külföldi rokoni és üzleti kapcsolatokkal rendelkeztek. Kubinyi 1959a. 103. p. skk. A probléma megoldása külön kutatást igényel, most csak néhány adalékkal szeretnénk megvilágításához hozzájárulni. A város vezetőségében a budai felkelés óta évenként váltakozott a vezetés a németek és a magyarok között. A 15. század második felében minden páratlan számmal végződő év Szt. György-napjától a következő év Szt. György-napjáig német, míg a páros végződésű évben magyar bírája volt Budának. A bíró helyettese, a pénzbíró mindig a másik nemzetiségből került ki. (Vö. például 1475 áprilisától 1476 áprilisáig a budai tanács tagjait: Münczer János bíró, Mikolai Angyal István pénzbíró, Wan Konrád, Thegez Miklós, Kronacher Hermann, Dénes deák, Forster György, Pellifex Gergely, Carpentarius János, János deák, Sigel Tamás, Thárnok Péter, Ebendorffer Miklós esküdtek, azaz egy magyart egy német követ a listán. MÓL Ft. Zágr. érs. it. 40. Priv. [MOL DF 252008.]) Ha megnézzük Buda vámügyeit a 15. század végén, érdekes eredményre jutunk. 1462-ben, amikor az óbudai káptalan és a Nyulak szigeti apácák panaszt emelnek Buda ellen, a város bírája a magyar Ermen István. 1465 elején az óbudai apácák vámja ellen a nádornál Makray György bíró vezetésével tiltakoznak a budaiak. Az óbudai káptalannal kitört vámviszályt a vám bérbevevésével Angyal István bíró intézte el. 1476-ban, a nagyváradi vámperbe Kovách István bíróval az élén avatkozik be Buda, míg a második, 1492-es vámperbe szintén magyar bíró, Ádám Gergely avatkozik be. Ádám kötötte meg az esztergomi káptalannal 1494-ben a perközi egyezséget is. A zsitvatői vámper idején is magyar, az említett Ádám Gergely a bíró. Látjuk, hogy a város valamennyijelentős vámpolitikai állásfoglalását magyar bíró intézte. Természetesen ez lehet mind véletlen is. Ha pedig e mögött nem a véletlenek összejátszása látható, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a belkereskedelemben a magyarok jobban voltak érdekelve a németeknél. Ez azonban csak feltevés, amit jóval bőségesebb anyaggal kell igazolni vagy elvetni. (Az idézett adatok jelzetét ld. fenn, a megfelelő helyeken.) 156 KUBINYI 1959a. 104. p. Vö. a feudális földesúri árutermelésre Makkai 1960. 214. p. skk. 157 Kováts 1918a. 17. p. 158 HÓman-Szekfu 1936. II. 645. p.
