Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A városi rend kialakulásának előfeltételei és a főváros kereskedelme a 15. század végén
324 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság szerében élő városok feje, Lőcse,109 110 nem beszélve az egészen más jogú bányavárosokról, vagy a soha oda nem tartozó szászokról. Végső soron tehát azáltal, hogy a magyar városok nem akartak lemondani egy egységes városi jog és egy közös, feudális befolyástól mentes bíróság érdekében saját partikuláris jogi kiváltságaikról, a támokszék 15. század közepi formája nem a polgári rend egységesülésének előmozdítója, hanem inkább szétválasztója lett. Pedig a városok között a 15. század második felében az összetartó erők egyre jobban kezdtek érvényesülni a széthúzókkal szemben. Egyre több városszövetség jött létre, szomszédos városok kötöttek egymással véd- és dacszövetségeket. Az uralkodó - Mátyás - maga is támogatta ezeket a szövetségeket, sőt részben elő is segítette létrejöttüket, mint a szász egyetemét1 10 vagy a bányavárosokét.111 Bár e mögött fískalitási érdek húzódott, mégis elősegítette a városi polgárság fejlődését is. Az említett városszövetségek többnyire közös ítélőszékkel is rendelkeztek. Már más jellegű szervezetet hozott létre az északkelet-felvidéki öt város, Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben. Ez a szövetség is az azonos gazdasági érdekeken túlmenően a szomszédos feudális urak és a külső ellenség elleni véd- és dacszövetség céljából alakult, azonban közös ítélőszéket nem hozott létre. Három tagja a támokszék alá tartozott, míg a másik kettő nem. Az uralkodó viszont az öt város szövetségét is felhasználta saját pénzügyi céljai számára.112 Persze a városszövetségek létrejötte nem jelentette azt, hogy ugyanazon szövetségbe tartozó városok között ne legyenek érdekellentétek. Nemegyszer pereskednek egymással, sőt igazukat egymással szemben külső feudális erőknél is keresik.113 Ez annál is inkább érthető, mert a városszövetségeket a patriciátus hozta létre, és nem utolsósorban épp a városi plebejus ellenzék fékentartását szolgálta.114 A patriciátust ezer szál fűzte a feudális erőkhöz. Kétségtelen tehát, hogy a 15. század második felében megkezdődött a városi polgárság renddé szerveződése, egyelőre azonban csak szomszéd városokból álló, azonos gazdasági érdekű városcsoportok formájában. E csoportok között azonban még nincs kapcsolat, sőt még a csoportokon belül is gyakoriak az érdekellentétek. Egyedül a támokszék alá tartozó városok alkottak olyan városcsoportot, amelynek tagjai nem egy országrész, hanem az egész ország területéről kerültek ki. Azonban a támokszékiek is csak egy frakció voltak a többi szabad királyi város között. Ságokra ld. FÜGEDI 1961. uo. A 14. századtól erős német hatásra több város magánjoga hasonul a némethez, azonban a színmagyar Fehérvár és Esztergom megőrzi a régi jogot. 109 DEMKÓ 1897. jog- és művelődéstörténeti rész, I. 251. p. skk. A „Zipser Willkür” szövege uo. 16—17-től 86-ig. 110 MÁLYUSZ 1939. 427-429. p. 111 Ld. 103-104. j. 112 Demkó 1897. 361. p. Bonis 1947. 498. p. Az öt város mindig közös adószedőt kapott a kincstártól, például 1485-ben, az öt városi szövetség formális megalakításának évében, ugyanaz a Vízaknai Ferenc szedi az adót Bártfán (IVÁNY11910.1.2402. sz.) és Eperjesen (IvÁNYl 1931-32. II. 610. sz.). Azonban már régebben is előfordult, hogy a király összehívta ezeket a városokat, például 1462-ben (Iványi 1910.1.1393. sz.), valószínűleg honvédelmi célból. A szász egyetem tagjait is a kincstári kiküldött hívja össze arra a gyűlésre, amelyen azután megállapodnak az adóban. Ld. alább 123. j. 113 Igen gyakoriak a perek az öt város között. Az 1490-es években például a négy város a személynök előtt perli az ötödiket, Kassát. (Az ítélet: MÓL Ft. Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. 772. sz. [MOL DF 270808.]) Előtte a budai káptalan előtt tiltakoztak a városok amiatt, hogy a király még nem hozott ítéletet a kassaiak ellen. Még különösebb a fentebb már ismertetett Kassa és Eperjes közti viszály. Mivel az oklevél szerint nem a király, és nem a tárnokmester elé idézte Kassa Eperjest, valószínű, hogy a megyei hatóság, tehát a helyi feudális fórum elé. Vö. még a városcsoportokra MOLNÁR 1949a. 148-149. p. 114 Czok 1960. 162. p.
