Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A budai pénzverés története a középkorban. Ismertetés Huszár Lajos monográfiájáról
A BUDAI PÉNZVERÉS TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN Ismertetés Huszár Lajos monográfiájáról Budapest története ma sincs még sem egészében, sem pedig részleteiben meg felelő módon feldolgozva. Ezért már a felszabadulás előtt létrehozták a főváros-történeti kutatások eredményeinek közzétételére a Budapest Várostörténeti Monográfiái, illetőleg a Tanulmányok Budapest Múltjából című sorozatokat. Amikor 1954-ben a Fővárosi Tanács elhatározta Budapest történetének részletes modern tudományos feldolgozását, feltámasztották ezt a két régi sorozatot is. Huszár munkája az 1954 óta újonnan megindult Budapest-történeti kutatások első önálló monográfiaként megjelent terméke. Jelentősége túlnő Budapest történetén, mert nemcsak a főváros, hanem az egész középkori Magyarország, sőt Európa történetének kutatói is haszonnal fogják forgatni. A magyar numizmatikai irodalom ugyanis — számos részlettanulmány ellenére - a mai napig sem rendelkezik egységes, összefoglaló feldolgozással a magyar pénzverésről. Pedig a magyar numizmatikának nagy múltja van. Schoenwisner István már a múlt század első éveiben összeállította az akkori Széchenyi-gyűjtemény, a Nemzeti Múzeum őse magyar és erdélyi pénzeinek katalógusát.1 Utána Rupp Jakab adott ki egy kétkötetes munkát a század közepén az addig ismert magyar pénzekről.2 Végül Réthy László a századfordulón kiadta a magyar Corpus Nummorum két kötetét.3 így legalább együtt volt a középkori magyar pénzek viszonylag teljesnek mondható gyűjteménye. A későbbi korszak Corpusa viszont mindmáig nem jelent meg. Réthy munkája azonban bár, uralkodók szerint osztályozta a vereteket, pontosabb korrendjüket nem készítette el, és a verdejegyekre sem volt tekintettel. Ennek ellenére a Réthy-féle mű, egy esetleges átdolgozott kiadásig, még mindig alapja a numizmatikai feldolgozásoknak. A magyar numizmatikai irodalom ezután a Corpus nyújtotta alapokon fejlődött tovább. Egyes tanulmányok a Gohl Ödön szerkesztésében 1902-ben megindult Numizmatikai Közlöny hasábjain nyertek teret. Sor került összefoglalóbb jellegű feldolgozásokra is, így Hóman Bálint Árpád-kori pénztörténetére, amely a puszta numizmatikai szempontokon túlmenően a gazdaságtörténeti jelenségekre is figyelemmel volt.4 Gazdaságtörténeti vonatkozásban Kováts Ferenc is számos tanulmánnyal gazdagította a pénztörténetet.5 A numizmatika terén Schulek Alfréd három nagy tanulmányban igyekezett a vegyes házi királyok pénzeinek korrendjét összeállítani Károly Róberttől Albertig és Erzsébetig.6 A következő korszak pénzverését Huszár Lajos dolgozta fel.7 A közelmúltban megjelent az ismert középkori pénzverő-kamaraispá-1 SchöNWISNER 181 Oa., majd a SCHÖNWISNER 1810b. 2 Rupp 1841-46. 3 Réthy 1899-1907. 4 Hóman 1916. 5 Kováts 1909-11.; Kováts 1926-52. Továbbá majd valamennyi gazdaságtörténeti tanulmányában találhatunk pénztörténeti vonatkozásokat. írt egy rövid összefoglalást is: Kováts 1901. Ez azonban, miként címe is mutatja, csak - bár minden kezdő számára nélkülözhetetlen - vázlat. 6 Schulek 1926.; Schulek 1931-32.; Schulek 1941. 7 Huszár 1941b.; HUSZÁR 1941a.; Huszár 1951-52. Egyébként is számos tanulmányban foglalkozott a pénzveréssel.
