Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
296 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság nyú helyett egytomyú vár242 (85-86. ábra). Ez is mutatja Pestnek Budához képest alacsonyabb jogállását. A budai pecséthasználat további alakulása A 13. század második felétől tehát a kettőspecsét Buda főpecsétje. Használatának formái már ebben a században kialakulnak. Az evvel ellátott oklevelek már formailag is különböznek az egyéb városi kiadványoktól. Intitulatiójukban a város fejének nevén kívül a teljes tanácsnévsort is feltüntetik, és az oklevelet mindig fúggőpecséttel látják el. Úgy gondoljuk, hogy már az első fennmaradt budai oklevél, Walter rektor ítéletlevele is a városi kettőspecséttel (akkor az még valószínűleg az eredeti pesti pecsét) volt megerősítve.243 Mindvégig a kettőspecséttel ellátott okleveleket hívják egyedül privilegiálisnak, és a kettőspecsétet viszont autentikusnak.244 A kettőspecsét ennek folytán oly nagy kincse a városnak, hogy csak a legfontosabb ügyekben használják. Kevésbe lényeges tárgyú oklevelekre, nem befejezett jogügyleteket írásba foglaló kiadványokra, missilisekre már kezdetben más pecsétet használ a város, a már az előbbiekben leírt vágásos pajzs, két tornyocska kombinációs pecsétet.245 Ez a pecsét is megmarad a 16. századig, azonban jelentőségében lényeges változás áll be. A nagypecsét használatának körülményessége,246 a vele ellátott oklevelek magasabb kiállítási díja247 szükségessé tette a nagypecsét teljes értékű helyettesítését. A 15. század elejétől egyszerre igen ritkán találkozunk kettőspecsétes budai kiadványokkal, ezzel szemben majdnem minden bevallást a vágásos-tornyos egyszerű pecséttel erősítenek meg. Bár soha sem nevezik annak, használata és jogi jelentősége teljesen megfelel a királyi titkos pecséteknek,248 úgyhogy a továbbiakban annak nevezzük. Használati formái már a 14. század elején kialakulnak. A vele megerősített pátensek a pestúj242 Első példánya 1430-ból ismeretes (MÓL DL 43827.), de nyilván még a budai alávetettség idejéből származik a „de antiqua Pesf’-felirat miatt, amely megkülönbözteti a várhegyi Új-Pesttől. Ezen a pecséten kivül van még egy kisebb pecsétje, amelynek ábrázolása ezzel rokon. [Képe: DarvaSY 1942. 14. kép (rossz kelettel) és LIND 1878. XXX. p. 7. ábra (1492, Sigillum civitatis Pest... felirattal).] Ez utóbbinak ábrázolását vésték kőcímerként a pesti polgárok által felállított pastoforiumra a belvárosi templomban. 243 A záradék csak sigillo communitatis nostre-t említ, de ez nem jelenti azt, hogy nem kettőspecséttel volt megerősítve (ld. 147. j.). Sajnos, az oklevél eredetije a pozsonyi káptalan levéltárában már 1957 óta nem található (a Magyar Tudományos Akadémia, Történettudományi Intézete 869/59-64. sz. értesítése szerint). 244 15. század végi példa: 1475-ben kérik Budától, hogy pátensüket írja át és „sigilli nostri duplicitis [!] appensione communitas” adja ki. Ez meg is történt, a corroboratio szerint az oklevél pendentisque et autenticis [!] sigilli nostri munimine volt megerősítve. (MOL Ft. Zágr. érs. Lt. 40. Priv. [MOL DF 252008.]) 1412-ben egy 1370. évi oklevelét írja át a város, amely pendentis privilegialis sigilli nostri munimine volt megerősítve (MOL DL 5866. [BTOE III/2. 304-305. p.]). 245 Ugyanez a pecsét van rányomva 1346-tól (MÓL DL 76807.) egész a 16. századig (ld. pl. 1502: MÓL DL 46582., 1514: MÓL DL 22637. stb.) majd minden hártyára írt pátensre. A méret azonossága az oklevél hátán látható pecsétnyomon azt igazolja, hogy 1295-ben és 1326-ban (MÓL DL 2350.) is már ezt használták. Az irodalomban azonban tévesen több változatban szerepel. (Vö. TOLD Y 1896. 5-6. p. 2-4. kép.) Ez részben a régi primitív pecsétrajzok, részben Thallóczy Lajos hibája, aki egy hibás 1402. évi példányt rosszul közölt le (THALLÓCZY 1878. 211. p.). Az eredeti, 1402. június 25-i oklevél világosan azonos a többivel (MÓL DL 42776. [BTOE III/l. 168-169. p.]). 246 MOLLAY 1959. 81. p. 247 A nagypecsét használatáért mindenütt többet kellett fizetni. 248 Vö. KUMOROVITZ 1937.
