Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
282 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság első városi pecsét, Kölné. A 12. század második feléből egyre több város pecsétjét ismerjük, és a 13. század elején már általánossá válik a pecséthasználat.108 A pecsét a tulajdonos akaratának legszemélyesebb kifejezője, így nem csoda, hogy a földesúri kötöttségektől részben vagy egészben szabadult város autonómiájának egyik jelképévé épp ez vált. A pecsétek ábrázolásai, feliratai egyaránt utalnak erre az autonómiára.109 Autonómiájának elvesztésével pecsétjüket is elvesztették.110 A városállammá vált olasz kommunák államközi kapcsolataiban éppúgy a város pecsétjével ellátott oklevél érvényesült, mint a német vagy francia város rendi jogainak gyakorlásánál. Városi vagy más szövetségekbe való belépését, valami állami vagy egyéb szerződéshez vagy határozathoz való hozzájárulását pecsétjének felfüggesztésével fejezte ki a középkor városa. Ténykedését mint jogi személy, pecsétjével hitelesítette. A középkor városa tehát bármely saját ügyében saját pecsétjével ellátott oklevelet állított ki.111 Mivel általános európai jogszokás volt, hogy saját ügyben a saját pecsétes oklevél hiteles,112 nem is vonták soha kétségbe ilyen ügyekben a városi oklevél hitelességét. Korán kialakult azonban a városi hatóságoknak mások magánügyeiben való közreműködése. Ennek eredetét, illetőleg jogalapját a városi bíróságok működéséből vezethetjük le. Mivel a bíráskodási jogot élvező személyek vagy hatóságok ítéleteinek érvényét, amennyiben az ügynek illetékes bírái voltak, senki sem vonta kétségbe, lassan egyéb jogügyleteknél, például adásvételnél is a bíróságokhoz kezdtek a felek fordulni. Nem véletlen, hogy a francia nyelv a magánügyleteknél történő közreműködést juridictionnak (j. gracieuse) nevezi.113 114 Még a városi autonómia elnyerése után is igen gyakran a bíráskodási jog megmaradt a földesúr kezén, aki azt saját bíráival (prévôt,111 bailli, Vogt, Schultheiss stb.) intéztette. Ezek a földesúri képviselők azonban rendesen a polgárok köréből választott bírótársakkal,, scabinokkal (Echevin, Schöffe)115 együtt ítélkeztek, így tehát a polgárok magánügyleteiket már egy részben városi szerv előtt intézhették. Ahogy a város megerősödött, a bíróság mellett egyre nagyobb szerepet kezdett játszani az autonómia szerve, a tanács, amely sokszor átvette a földesúri bíróságok funkcióját, vagy mint Magdeburgban, a bíróságot alávetette magának.116 A magánügyleteknél való közreműködés területenként változó volt, de egyes területeken belül azonosan alakult függetlenül attól, hogy teljesen városi, vagy részben földesúri szerv előtt történt-e a bevallás. Észak-francia területen a chirographumok terjednek, amelyek egy példánya a városnál maradt.117 A szász jog területén és az összes kölni és magdeburgi joggal rendelkező városnál a kölni Schreinskartenhez hasonlóan a magánjogi városkönyvekbe vezetik a magánügyleteket,118 108 BASCAPÈ 1953. 66. p.; PLANITZ 1954. 115., 338. p. 109 Pl.: Griffus ut has angit, sic hostes Janua frangit (Genua pecsétjén griffmadár marcangol egy állatot). Urbi Vulterre, pareatis undique terre (Volterra városa) stb. BascapÉ 1953. 73-74. p. 110 A pármai krónika írja Reggióról 1289-ben: „... populus Regii dederunt totum dominium civitatis Regii et episcopatus in manibus potestatis Parme, et vexilum S. Prosperi et claves portarum et palatiorum et vexilum et sigilum comunis et seipsos...” Idézi: BASCAPÈ 1953. 118. p. 111 Uo. 64. p.; Planitz 1954. 115. p.; La Ville 1. 355. p. 112 Redlich 1911.117. p. 113 GlRY 1894. 835-836., 851. p. 114 Lot-FAWTIER 1958. 372. p. (Párizsról). La Ville I. 397. p. (Közép-Franciaország). 115 Pl. Flandriában a grófi bailli: Pirenne 1910. 90. p, 116 SCHRANIL 1915.208-209. p. Nürnbergben beolvadt a bíróság a tanácsba: PlTZ 1956. 51. p ; Vô. La Ville 1.475. p. 117 REDLICH 1911. 184. p.; BOÜard 1929^18. II. 241-243. p. Eredetileg az échevinek szóbeli tanúságának írásba foglalása (uo. 234-236. p.), később azonban beírják, hogy bíróságként működtek közre. 118 Redlich 1911.186. p.
