Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
258 A királyi székhely és a főváros tották,130 részben az uradalom által létesített vizafogókon fogták.131 Mint említettük, munkajáradékra nincs adat (kivéve a fa Budára fuvarozása), terményjáradék, a kunok jelentős szolgáltatásait leszámítva, kevés volt. Ilyennek tekinthető a már említett tűzifán és halakon kívül a borkilenced. A borkilenced és az időnként bérelt egyházi bortized azonban nem fedezte teljesen az udvar borszükségletét. A pénzbeli cenzus értékét nem tudjuk meghatározni. Igen gyakran nem telkenként, hanem helységenként vetették ki, ami kétségkívül könnyebbséget jelentett a jobbágyoknak, számunkra azonban szinte lehetetlenné teszi a számítást. Igaz ugyan, hogy akkor sem tudnánk megállapítani a jövedelmet, ha a cenzust telkenként fizették volna a várnak. Hiszen ugyanazon birtokosnak, Hippolit érseknek birtokain sem volt a cenzus egyforma, 20 dénártól 2 Ft 92 d-ig váltakozott!132 Egy azonban teljes biztos: a királyi birtokokon enyhébb volt a jobbágyság helyzete, kevesebb teher sújtotta, különben nem kellett volna az 1514:23. törvénycikknek kimondani, hogy ezentúl a jászok, kunok és a többi királyi jobbágy (kivéve a szabad, kerített városokat) is köteles legyen az ország többi jobbágyához hasonlóan cenzust, ajándékot és kilencedet fizetni és servitiumokat végezni. 133 Persze — mint idézett adataink is mutatják - ezekkel eddig is tartoztak a király jobbágyai, csakhogy nyilván az országos átlagnál kisebb terhekkel. Feltehető, hogy akár a Hippolit-birtokoknál, itt is a cenzus volt a legnagyobb tételt jelentő bevételi forrás.134 Jövedelme volt még a várnak a bíráskodásból,135 vámokból,136 és malmokból.137 A budai provizoratus alá tartozó birtokok bruttó jövedelmét, még ha a természetbeni szolgáltatásokat is beszámítjuk, még Mátyás uralkodása alatt sem becsülhetjük 20-22 000 Ft-nál magasabbra. Ez a bevétel természetesen a Jagelló-korban, amikor a Corvin-birtokok újra magánkézre kerületek, és sok birtokot zálogba adtak, még inkább csökkent.138 Ezeknek a jövedelmeknek tekintélyes része azonban sohasem jutott el Budára, hanem az egyes uradalmi központok gazdasági személyzetének ellátását és fizetését szolgálta, csak a maradékot élte fel a központi birtokigazgatás. Hippolit érsek gazdálkodása jó összehasonlítási alapot ad: 1489-ben 130 Ld. fenn a halászokkal kapcsolatban, valamint a 82. j-ben idézett pozsonyi példát. 131 T[HALLÓCZY] 1900. 92. p. 132 FÜGEDI 1960. 540. p. 133 Corpus Iuris 716. p. 134 FÜGEDI 1960. 536., 552-553. p. 135 HERPAY 1916. 210. SZ. 136 Pl. 1508: MOL DL 26127. 137 Pl. Bártfai Szabó 1938. 1080. sz.; Kubinyi 1964b. 131. p. 138 Említettük (ld. 123. j.), hogy a Suriano-féle, nyilván túlzott jelentés 50000 dukátra becsülte a király jövedelmét. A velencei követ azonban az összes királyi, sőt királynéi javak bevételét összegezte. Tizenkét várról beszél, pedig ha nem számítjuk a Mátyás alatt Beatrix által birtokolt királynéi javakat, csak öt vár (Buda, Visegrád, Dömös, Komárom és Tata) valamint Debrecen és a Jászkunság tartozott a provizor alá. A pozsonyi, temesvári, szegedi királyi váruradalmak sohasem tartoztak az udvarbíróhoz. Még ha Suriano nem túlzott összeget adott volna meg, akkor sem becsülhetjük a provizori jövedelmeket az összes királyi és királynéi uradalom 40-50%-ánál többre, tehát 20-25 000 Ft-ra. Bár feltevésünk szerint a pénzjövedelem volt a királyi uradalmi bevételek legjelentősebbje, számolnunk kell - különösen a kunok esetében - természetbeni szolgáltatásokkal is. Ha tehát Suriano túlzását leszámítjuk, és a természetbeni szolgáltatásokat hozzátesszük, megkapjuk a fenti összeget. Megjegyezzük még, hogy annál is inkább nem valószínű, hogy a szövegben megadott jövedelemnél többet értek volna el, mivel a velencei követ, aki rendesen a legmagasabb összegeket adta meg, nyilván olyan esztendőt vett alapul, amikor az uralkodó jobbágyaira rendkívüli subsidiumot vetett ki. Az 1510-es évek közepére ez az összeg még inkább lecsökkent, hiszen mint láttuk (109. j.) a birtokokjavarésze-a Jászkunság kivételével-zálogban volt. Ez utóbbi volt és maradt a budai vár eltartására vonatkozó legfontosabb bevételi forrás.
